A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FÜGEDI Márta: Borsod megye népe a millenniumi kiállításon

A férfiak ünnepi viselete hímzett elejű lobogós ujjú vászoning volt, 6-8 szél vászonból ráncolt, rojtozott aljú gatyával. Az ingre réz- vagy ezüstpitykékkel kirakott, fekete bársonyból készített lajbit vettek, magas gallérral, mely elől-hátul dúsan volt zsinórozva. A férfiviselet kiegészítője a magas tetejű, keskeny karimájú kalap volt, a legényekét bokréta és szalag díszítette. A férfiviselet elmaradhatatlan darabja a cifraszűr, gazdag hímzéssel, miskolci szűrszabók remekműveként. A fiatal legények öltözetét a lányoktól kapott zsebkendő egészítette ki, melynek tisztán tartása a „szerető" feladata. Gazdag slingolású kendőt vettek kezükbe a lányok-asszonyok is ünnepi alkalmakra. Templomba menet pedig az imakönyvhöz fogták. A Néprajzi Falu megelevenítése érdekében már az előkészületek során szorgalmazták, hogy időnként vidékről felhozott nagyobb csoportok jellemző ünnepi eseményeket jelenítsenek meg a területen, hogy a kiállításlátogató városi közönséget a „valóságos esemény élményében részesítsék" - fogalmazta meg többek között Wlisloczki Henrik is, már 1893-ban.

29 A Szabadság című lap 1896. február 26-i számában említi először a matyó lakodalom vendégszereplésének ötletét:

30 „Fölmerült az az eszme, hogy a kiállításon egy borsodmegyei matyó lakodalmat is bemutassanak. A lakodalom bemutatása szeptember havában lesz. Nem tudjuk, a terv megvalósítása és a költségek előteremtése érdekében működik-e már Borsod vármegyében valamely bizottság..." Az elképzelések szerint a szászok lakodalmi bemutatója korábbra volt tervezve, de mivel a vőlegény időre nem kapta meg a házasodási engedélyt, így ők csak kézfogót ünnepeltek. A tervezett lakodalmak közül elsőként a matyóké valósult meg, 1896. szeptember 8-án. A Vasárnapi Újság tudósítója ilyennek látta a fővárosi matyó lakodalmat:

31 „Reggel 6 órakor érkezett meg a Keleti pályaudvaron különvonattal Mezőkövesdről a 150 főnyi lakodalmas nép. A csapatot a főispán, az alispán, az árvaszéki elnök, a főjegyző, a főszolgabíró, a járásorvos és a jegyző kísérték. Felhoztak még egy matyó szekeret is 3 lóval és egy magyar ruhás czigány zenekart. Az Andrássy úton zeneszóval vonultak a Teréz-városi plébánia-templomba, ahol Kutschera Ferenc káplán eskette őket össze. A templomból a 6 nyoszolyólány és 6 vőfély vezetése mellett megindult a menet a kiállításba, ahol a „Debreczeni csárdában" lakodalmi ebéd várta őket. Délután 4 óráig a jász ház téres udvarán táncz volt, azután matyó szokás szerint szekéren vitték az új párt a vőlegény házába. Ezúttal az egész területet bejárták vidám tarka menetben, s aztán a falu matyó házába vitték az új házasokat. Ott bekövetkezett az új lakóház elfoglalása és újabb lakoma, melynél a közönséget is meg-megkínálták kaláccsal és édességgel." A millenniumi matyó lakodalom jegyespárja Gáspár József és Csirmaz Mária voltak. Az egykori vőlegény idős korában még elmesélte fővárosi élményeit Dala Józsefnek, a Matyó Múzeum igazgatójának.

32 A matyó ház látványos berendezésével és a nagy sikerű matyó lakodalommal felkeltette a nagyközönség érdeklődését e sajátos kultúrájú népcsoport iránt. A matyó népművészet felfedezése tehát a millenniumi kiállítás sikerével kezdődött. A Szabadság c. lap egy lelkes tudósításában már a később közkeletűvé vált önálló fogalommal, Matyóniaként emlegeti a dél-borsodi népcsoportot:

33 „Óriási közönség bámulta a falvak házai 29 Wlisloczki H., 1893.69. 30 Szabadság, 1896. február 26. 2. lap 31 Vasárnapi Újság 1896. 43. évf. 37. sz. 32 DalaJ., 1971. 115-116. 33 Szabadság, 1896. május 6. 359