A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

földet (régi tudományos nevén a turfát) nagy nedvszívóképessége miatt „tömlé"-nek nevezi. Ma a törnie keletkezését úgy magyarázzák, hogy „ledűlt a nád, ráment a víz, így lett olyan gyoszmos a föld" (Q). A tőzeges talaj legfelső porló része a pöfeteg gombához hasonlítható, s neve is ez.

128 „Pöfeteg" a neve a tőzeget finom eloszlásban tartalmazó porhanyós talajnak is. „Kotu"-nak itt a növénymaradványokkal átjárt humuszos földet hívják. Az igazi törnie hordalékmentes tiszta vízben keletkezik. Ha áradáskor a folyókból iszap vagy homok kerül a lápba, „kotusföld" jön létre. A homokkal keveredett pöfeteg neve „korpaföld".

129 A szomszédos Rétközben hasonló neveket használnak: „püfő", „tömlő", „kotú". Az éghető, darabos tőzeget „taplóföld"-nek, az érettebb, sok növényi rostot tartalmazót „csepűsföld"-nek nevezik, mert tépésekor a szálak úgy maradoznak el, mint a csepűből.

130 Talán ilyen földre utalhat a Bodrogközben a Csepűs (Bélly) rétnév is. Növényzet Magyarország területe 400 m tszf-i magasságig az erdőssztyepp (más néven ligetes mezőség) övbe tartozik. Ezért .Alföldünkön az utolsó természetes kép az erdőkkel, lápokkal, mocsarakkal, kisebb lösz- és homokpusztafoltokkal tarkított táj, az erdőssztyepp, amelyet a rajta átzúduló népek irtásai, a középkori települések, a török hódoltság, végül - az utolsó két évszázadban - a mesterséges kiszárítás tettek a mai kultúrpusztává."

131 A fenti képet pontosítva azonban kiderül, hogy a Bodrogköz klimazonálisan már a zárt tölgyes övben fekszik, s csak a Bodrogzug tartozik az erdőssztyepp övbe.

132 Növényföldraj zilag az észak-alföldi flórajárás (Samicum) része, de ma már jórészt kultúrrriezőség.

133 A növényzet a domborzatnak, a tengerszint feletti magasságnak és az ebből következő vízelborítottságnak megfelelően rendeződött növénytársulásokba. A növényzet rendkívül pontosan jelzi a felszín szintkülönbségeit

134 és igen gyorsan reagál a létfeltételeiben (talaj, víz) bekövetkezett változásokra.

135 Ezért az emberi beavatkozás (erdőirtás, lecsapolás) következtében eltűnt növényzet rekonstruálásában a botanikai kutatás mellett igen nagy szerepe van a helyneveknek. A helynevekben a természetes növénytársulások leírására rengeteg példát találunk. A terület növényzetének alapja az erdő, s ez a szó a helynevekben gyakran megtalálható. Az erdőt leginkább méretével jellemzik: Kis erdő (Agcsernyő, Újlak), Nagy erdő (Alsóberecki, Felsőberecki, Karcsa, Karos, Lelesz, Zétény, Nagytárkány, Olaszi), de gyakran neve is van, ami a benne növő fákra: Csér erdő (Királyhelmec, Kisgéres), Nyárjas erdő (Szerdahely), Berendás erdő (Leányvár), Szilas erdő (Bércei), aljnövényzetre: Kocsord

136 erdő (Alsóberecki), vagy helyzetére utal: Cserni erdő (Lelesz-Polyán,\ Szolnocska), Sark erdő (Zétény), Alsó erdő, Felső erdő (Olaszliszka). Néhány nagy er-;; dőnek saját neve is van: Gyakar

137 erdő (Lelesz-Polyán, Kisgéres, Újlak), Mikes erdő 128 Gönyey (Ébner) S., 1925. 67. 129 Trenkó Gy, 1909. 299-300. 130 Nyárády M., 1939.66. 131 Soó R., 1964. 86., 90. 132 SoóR., 1964.94. 133 Bulla B., 1964. 309. 134 Andrásfalvy B., 1975. 8. 135 Réfi Oszkó M., 1987. 30. 136 Kocsord: kénszagú gyökerű, kórós növény - disznókömény (Preucedanum) TESz II. 517. 137 Gyakar: a zempléni nyelvjárásban sűrű erdőt jelent (Kiss L., 1988.

1. 538.) 303