A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

mert a víz nagyobb fajhője miatt lassabban melegedett fel, mint a talaj, de mivel az alatta levő rétegek rossz hővezetők, ezt a meleget éjszaka gyorsan kisugározta.

73 Az éghajlat a helynevekben alig jelenik meg, mert nagyobb területre jellemző és nem annyira jellegzetes, hogy egy nevet hozzá lehessen kötni. A helyi mikro- vagy mezoklíma tükröződik néhány ilyen helynévben: Melegcse tó (Bélly), Hideg tó (Őrös), Hideg völgy (Királyhelmec, Ricse, Szerdahely, Olaszi), Nagy hideg völgy (Ardó), Szeles domb (Vencsellő). Vízrajz A Bodrogköz teljes területe a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. A vízgyűjtő folyóhálózata nem mondható sűrűnek, a permeábilis (vízáteresztő) kőzetek (lösz, futóhomok) elterjedtsége és a viszonylagos csapadékszegénység miatt.

74 A terület három fő határoló folyóján kívül azonban sok, az év egy részében vizet vezető ér és a történeti időkön át is aktív folyó hálózta be a szabályozások előtti Bodrogközt. A terület legfontosabb folyója a Tisza. Záhonynál összeszűkülve, éles kanyar után érkezik ide, s a Tokaj és Rakamaz közötti újabb szűkületig,

75 ahol felveszi a Bodrogot, 166 km-en át kanyargott.

76 A szabályozás előtt esése igen kicsi (4,6 cm/km) volt, ezért hordalékának egy részét lerakta s ezen az állandóan feltöltődő háton - árvizek idején gyakran több fattyúágra szakadva - haladt. Kanyarulatai mindkét irányban igen erőteljesen kifejlődtek, és folyásirányban állandóan eltolódtak. Mai medre alig több mint fele olyan hosszú (88 km); az átvágásokkal majdnem kiegyenesítették. Áradáskor a parti hátakat áttörve jutott ki az ártérre s táplálta annak számtalan erét, lápját, tavát. Az árvizek maximális szintje azonban 2-3,5 m-rel alacsonyabb, a kisvíz szintje 2-2,5 m-rel magasabb volt, mint a szabályozás után, vagyis a vízjárás sokkal kiegyenlítettebb volt. Az árvizek ideje (a hóolvadás utáni

77 és a kora nyári „zöldár"

78

) nem változott, de időtartama igen: a szabályozás előtti ár a kisebb esés, a hosszabb pálya és az ártérre való kifutás miatt lassabban tetőzött és tovább tartott.

79 A Bodrog lényegében a Bodrogköz határában keletkezik, ui. forrás nélküli folyó: a Tapollyal megerősített Ondava és a Laborcot felvett Latorca Szentmária fölött egyesül és Bodrog néven fut tovább. Igen sok vizet szállít, mert vízgyűjtője csapadékos, de a hordalékkúp-övezet nagy víztartó képessége elnyújtja az árhullámot és mérsékli annak hevességét. Esése ugyan csak 3,5 cm/km volt a szabályozás előtt, de feltöltő hatása kisebb volt, s szigeteket sem képezett, csak zátonyokat, mert a forrásfolyói már korábban lerakták hordalékukat. A szabályozáskor azonban rosszul vezették vonalát, ezért medre feltöltődik a Tokaji(Zempléni)-hegységből bejutó hordalékkal.

80 A Bodrog „forrásfolyói" közül a Latorca a legjelentősebb. Rendkívül kanyargós medrét csak az 1960-as években szabályozták.

81 A Bodrogköz közepén húzódik a Tisza két elhagyott medre, a Karcsa és a Tice, amelyek a történelmi időkben még jelentős 73 Fábián S., 1939. 114-117. 74 Bulla B., 1964. 236-237. 75 GlaserL., 1939.298. 76 Marosi S.-SzilárdJ., 1969.45. 77 Marosi S.-Somogyi S., 1990. 163. 78 Valter /., 1974. 4. 79 Botár I.-Károlyi Zs., 1971.7-8., 14-15.; Marosi S.-Szilárd J., 1969.44-45. 80 Marosi S.-Szilárd J., 1969. 50.; Trenkó Gy., 1909. 313. 81 Bogoly J., 1984. 11. 296