A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

folyószabályozás nagyjának befejezése után jó fél évszázaddal, az 1950-es közigazgatási reform során csatolták Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, de közlekedési kapcsolata ma is csak nagy kerülővel, Sárospatak felé van a Bodrog túlpartjával. E három község népi kultúráját több vonatkozásában is a szabolcsihoz hasonlónak tartották.

7 A bodrogközi járáshoz tartozó, de a Hosszúrét által a többi községtől elzárt Karád, Kis- és Nagycigánd szintén Szabolccsal tartott inkább kapcsolatot.

8 A Bodrogköz „nyaka", vagyis az a vidék, ahol a Tisza leginkább megközelíti a Latorcát, Csap és Salamon határa pedig a történeti Ung vármegyéhez tartozott. A bodrogközi járás nyugat felé Vajdácska és Luka határánál véget ért. Innentől lefelé a Bodrog bal partján a Sárospatakhoz tartozó Kispatak kivételével nem volt település, ellenben a jobb parti községek határa Ardótól Tokajig (Vámosújfalu kivételével) mind átnyúlt a Bodrogközbe. A Tisza mentén 4 szabolcsi falu (Balsa, Bércei, Timár és Vencsellő) határszéle szintén a túlparton ért véget. Figyelembe kell azt is venni, hogy a földrajzi táj a vizsgált időszakban megváltozott, hiszen a Tisza és a Bodrog medre (a Latorcát csak a II. világháború után szabályozták) a kanyarulatok átvágása miatt eltolódott. Végeredményben a vizsgálandó területi egység meghatározásához a munka céljából kell kiindulni.

9 Ez pedig az, hogy a Bodrogköz természeti viszonyait a folyószabályozások idején jellemezzük. Ezért vizsgálati területnek a három folyó által határolt területet választottam, azaz a történeti Zemplén megye bodrogközi járását, hozzávéve mindazon területeket, amelyek a szabályozatlan Bodrog és Tisza közé esnek, s azért a vízmunkálatok előttit, mert ahol egy község földjeit valamelyik folyó határolja, ott a határvonal az eredeti meder középvonalát követi még ma is.

10 Földtörténet és felszínfejlődés A Bodrogközben felszínen levő kőzetek közül a legidősebbek a földtörténeti harmadidőszak második felében (neogén) keletkeztek. Az ekkor az Alföld helyén hullámzó Pannon-beltó peremén, Sátoraljaújhely és Munkács között egy törésvonal mentén tűzhányók keletkeztek. Ezek megmaradt anyaga alkotja a Bodrogköz északi részének kisebb hegyeit: a Helmeci-dombság, a Szomotori-domb és a Nagykövesd fölött emelkedő Tarbucka nyugati része - amelyet Bakhegynek is hívnak - andezitből, míg a Tarbucka zöme riolitból és dácitból áll. A Pannon-beltó egyre sekélyebb lett, s végül a környező hegyekből a folyók által beszállított hordalék feltöltötte. E legyezőszerűen szétterülő hordalékkúpok anyaga viszonylag egyenletesen ülepedett le s nagy kiterjedésű üledékes rétegsort, illetve homoktáblákat hozott létre. A pleisztocénban, amikor az éghajlat hűvösebb lett s ez a vidék az észak felől előrenyomuló szárazföldi jégtakaró környékéhez tartozott, a folyók hordalékkúpjának anyagát a gyenge növényzet nem tudta megkötni s azt az északi szelek megbontották. A finomabb iszapfrakciót a szél messzebbre szállította, s ahol növényzet volt, megkötődött 7 Trenkó Gy, 1909. 305. 8 Dankó L, 1964. 146., 1986. 25. 9 Csatári B., 1983. 11. 10 A Bodrogköz pontos természetföldrajzi határa ott húzódik, ahol a Latorca és a Tisza legjobban megközelíti egymást. Én azonban két okból is célszerűnek találtara a történeti határhoz való igazodást. Egyrészt a földrajzi határ képzeletbeli, nem olyan markáns, mint egy folyó és másrészt ez a vonal nem faluhatáron húzódik, hanem Csap határát kettévágja. 11 Valter I., 1974. 2.; Bogoly /., 1984. 13-14.; Trenkó Gy, 1909. 297.; Trenkó Gy, 1909. 295. szerint Szerdahely és Szomotor között fennmaradt egy, az aljzatból származó, feltehetően óidéi kvarcit rög is a lösztakaróba ágyazva, ezt azonban az újabb leírás (Bogoly J., 1984.) már nem említi. 286