A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIGA Gyula: Tájforduló társadalom (Megjegyzések a kultúra ökológiájához)

A vízrendezések következtében, máskor azok elhúzódása miatt egyes kistájak sajátos reliktum-területekké alakultak. A Duna és a Tisza mentén néhány falu határában, az ártereken megmaradtak kisebb területű gyümölcsösök. A Tisza mentén ezeket Tiszakertnek nevezik, s a közös gazdálkodás kialakításáig ezeknek szerepük volt egy-egy kistáj gyümölccsel való ellátásában. A Bodrogköz ma Szlovákiához tartozó északi részén csak az 1950-es években fejeződött be a Latorca folyó vízrendezése, s a kiöntésekkor a vízmenti falvak férfilakosságának kisebb része még elrekesztette és halászta a visszahúzódó vizet. Ezek azonban egészében nem lehetnek analógiái a korábbi vízi életnek, legfeljebb annak technikájában, eszközeiben. Ezek más társadalmi környezetbe, táji keretbe illeszkedtek, s belőlük a korábbi állapotok struktúrája önmagában nem értelmezhető. Egészében, szerkezetében értelmezhető csupán az ember tájformáló tevékenységének a mezőgazdálkodásra gyakorolt hatása is, s ebben az esetben az ember és a táji környezet viszonya egy összetett struktúra részeként jelenik meg, ahol a táji korreláció csak egyik meghatározója az emberi cselekvésnek. A zsákmányoló életmód történeténél is figyelembe kell vennünk, hogy nem csupán a vadászat, hanem a halászat is tilalmak között, a 19. században már törvényileg szabályozott keretekben működött, s időszakai, technikája, eszközei stb. nem csupán az ember alkalmazkodását tükrözik.

31 3. Tokaj-Hegyalja (Északkelet-Magyarország) történelmi borvidéke, s a legnemesebb és legismertebb borfajtái, főleg az aszú és a szamorodni szinte nemzeti jelképpé vált a magyarság számára, s a jellegzetes márkanevek Európában is nagyon sokfelé felidézik e kis közép-európai népet és országot. Maga a tokaji - pontosabban tokaj-hegyaljai

32 - bor különleges tulajdonságait a talajnak, a magas napsütötte óraszámmal bíró termőhelyi adottságoknak, a fajtáknak, az eszközöknek, az intenzív termesztési technikának és a különleges mikroklímájú érlelő pincéknek köszönheti. Sajátos ökoszisztéma valójában Tokaj-Hegyalja borászkodása, látszólag a táj és az ember viszonyaként értelmezhető.

33 Csakhogy - a szerencsés helyi adottságok mellett - e bortermő vidék valódi felfutásához egy politikai, történeti folyamat adta a meghatározó lökést: amikor a török a 16. század elején elfoglalja a Szerémség (Horvátország) területét, a bortermelés és -kereskedelem súlypontja akkor kerül át Tokaj-Hegyaljára.

34 A korábban is meglevő táji-termelési adottságok kihasználását ez gyorsítja fel, a szőlőterületek növelése, a művelésre fordított rendkívül magas munkamennyiség, s a borkereskedelem magas szervezettségi foka csupán ezek után indukál gyors gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat. A kis területen koncentrálódó tizenkét oppidum népessége részleges monokultúrát valósít meg a szőlőművelésben, amihez azonban önmaga munkaereje nem elegendő. így az év egy részében - a környező vármegyék magyar, szlovák és ruszin népességéből - rendkívül nagy számú időszaki munkás kapcsolódik be a szőlőművelés és a szüret munkájába, s ugyanezek a tájak adják azt a fuvarosságot is, amely a tokaji bort az itt készített és helyi mértékegységként is szolgáló gönci hordókban (a 19. században 136 liter) elszállította Lengyelország, a Szepesség, Oroszország és más területek irányába. 31 Szilágyi 1989. 32 Bodó 1979. 480-491. 33 Összegzőén: Balassa 1991. 34 Balassa idézett monográfiája több vonatkozásban felveti a Szerémség és Tokaj-Hegyalja borkultúrájának lehetséges kapcsolatát. 277