A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

Malomra, azok távolságára azonban a három megyében ennél alig esett több panasz. Fa is volt, szakértelem is volt, kedv is a malom, kalló, daráló, fűrészmalom építéséhez. Szakértelem is akadt bőven ebben a fában gazdag világban. Ha panaszkodtak a lakosok valahol, inkább arra, hogy a malmok felduzzasztott vize árt szénájuknak, kaszálójuknak, mert elönti azt, megrontja a füvet. Erdei legelő A három megye lakói fában, erdőben bővelkedő térségben éltek. Legelőjük, kaszálóik is gyakran találtattak az erdőben. Néhol ez takarmányhiányt okozott, a széna minőségét rontotta, s gyakorta szorultak a szarvasmarhák télen falevelekre, tavasszal juhok, marhák az erdők zsenge hajtásaira, az avarból hasznosítható gizgazra. Sokat kellett küzdeni a lakosoknak állataik életéért a vadakkal is. Számos községben a farkasok miatt a borjúkat ki sem merték engedni a legelőre, hanem jászlon tartották. Ezen veszélyekről korábban már ejtettünk szót. Ezért hadd álljon itt mondanivalónk befejezéseként egy ritka eset. Az erdőirtáson éppen az úrbérrendezés körüli években új falu alakult: Klucsárka. A falu szerveződésével, alakulásával kapcsolatban - mint cseppben a tenger felmerültek mindazon gondok és örömök, amelyek az erdőéléssel, erdőhasználattal kapcsolatosak. Azért is idézzük Klucsárka közösségének a vallomását, hogy felvillantsuk: ezernyi szépség mellett, erdőélési haszonvétel mellett százezer egy gond, tengernyi nehézség, még inkább emberpróbáló munka volt mindenkor, mindenütt az erdővel való birkózás. Hallgassuk erről a klucsárkaiakat: „Legelő a sűrű uradalmi erdőben és a lucskaiban elegendő van. Mező nincs. Tűzre, épületre való fa elegendő van, s eladásra is, amit a földesúr azért engedett meg, hogy a földesúr fája is elszállítható legyen. A földesúri és a lucskai malmok közel vannak. Semmilyen szántóföldjük nincs, mert nem régen telepedtek le az erdőben, ahol építkeznek, s nem érkeztek még szántóföldet irtani. Másik ok az, hogy a dominális uraság még nem mutatta meg, meddig terjed határuk. Tengerin kívül mást nem vethetnek. E kenyeret is háromszor kell kapálniuk, mert a gyökerek, ducskók, tőkék, tönkök miatt még nem tudnak szántani, így nehéz munkával keresik kenyerüket. Fél mérföldnyire vashámor, ahol némi pénzt kereshetnének, de az irtás miatt nem érnek rá. Kaszálót szintén az erdőben kezdtek irtani, de több év eltelte után sem tudnak szabadon kaszálni a sok tönkök miatt. E falu lakosai olyan puszta helyre jöttek az erdőbe, ahol korábban falu nem volt. Ők voltak az elsők. Elkezdték irtani az erdőt, építkezni. Ezért a puszta-telkekről nem tudnak nyilatkozni. Mint fentebb mondták, sem urbáriumuk, sem contractusuk nincsen írott. Pusztán urasági ígéret alapján adták magukat Klucsárkára, ahol az uraság hat év mentességet ígért nekik a robot alól, és hét év mentességet a portio alól. Az első négy lakosok panaszkodnak, hogy a hat év nem telt el, de a folyó 1772. évre taksát vettek tőlük." 235