A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

és nyári tüzelésükhöz, főzésükhöz szükségük volt. Számos falunak volt saját erdeje, s többnek más településsel közös használatú erdősége. Bereg megyében a „krajnai kerület" falvai birtokoltak közös erdőt. Ebben szabadon élhettek az erdő minden hasznával. Nem kevés haszonvételük származott ebből, mint ahogyan vallották is Feketepatak, Pappfalva, Závidfalva, Klastromfalva, Bábafalva, Deskofalva, Kutkafalva, Kislucska, Krajnamartinka jobbágy- és zsellérsoron élő lakói. Saját erdeje volt Csarodának 4 darab, Drahócnak, Fejércsének, Gelénesnek, Hetének, Maroknak, Marokpapinak, Suránynak, Vidnek, Batyunak, Bótrágynak, Haranglábnak, Nagy- és Kislónyának, Mátyusnak - bár ez utóbbi két község, Kislónya és Mátyus panaszként rótta fel, hogy „az uraság 10 éve elvette a makkerdőt" -, Somnak, Zápszonnak, Muzsajnak, Maszárfalvának, Dercennek, Gajdosnak, Medvedocnak, Patkanócnak, Nagy ábránkának, Ardanházának, Bubuliskának, Drágabártfalvának, Fogarasnak, Papgyörgyfalvának, Hátmegnek, Munkácsnak 2 darab is, Nyéresfalvának, Badalónak, Benének, Gecsének, Pappfalvának, Rákosnak, Sztánfalvának, Szerencsfalvának, Nagybresztónak, Demkofalvának, Egreskének, Izvornak, Lécfalvának „Hosszúhát nevű erdeje", Ploszkovicának, Almamezőnek, Újrosztokának, Beregnek, Beregszásznak, Bártházának, Nagydobronynak, Gorondnak, Nagygutnak, Jánosinak, Izsnétének, Nagylucskának, Pisztraházának, Ramocsaházának, Remetének, Sarkadnak, Várinak és Vorotnicának. Nagydobrony „Darnyó meji nevezetű erdőt" tudhatta a magáénak. Ilykócnak Vorotnicával és Hribóccal volt közös erdeje, Balásfalvának pedig Szerencsfalvával. Ugocsában mindössze Csarnatő, Feketeardó, Alsó- és Felsőkaraszló, valamint Salánk lakói vallottak kizárólagosan saját használatú erdőt a magukénak. Ung megye 55 településéről fennmaradt vallomások sem dicsekszenek nagyszámú községi erdővel. Gajdos, Iglinc, Köblér, Koncháza, Orlyova, Kisrát, Bés, Gálócs, Palágykomoróc, Palóc és Sislóc lakói vallottak maguknak erdőt. Ismét hangsúlyoznánk azonban, hogy Ung vármegye legerdősebb területein alakult falvak vallomásai hiányoznak. Az erdőbirtoklás vallomásokban történt megemlítése nemcsak a faizás, az erdőélés és az erdei haszonvételek úrbérrendezéskori megismerése szempontjából fontos. Sokkal inkább azért, mert a majdani határregulációk során, még inkább a paraszti birtokviszonyok megteremtésekor, a jobbágyfelszabadításkor az úrbérrendezéskor rögzített állapotok lesznek a meghatározói a polgári tulajdonviszonyok mértékének és minőségének. A fa bősége vagy hiánya egyre fontosabbá válik a jobbágyi haszonvételek között. Az alföldi térségek 18. századi újjáépítése, a falvak bővülése, a lakosság, a családok számának növekedése, a mezőgazdasági cikkek kereskedelmének fellendülése, a mezővárosi, városi kézműipar fellendülése, a lakosság - bár lassú, de megfigyelhető - vagyoni gyarapodása, az életminőség változása megnöveli a keresletet mind az épület-, mind a tűzifa iránt. Ez fellendítette a fakereskedelmet. A Tisza, Szamos, Kraszna, a Latorca és más, faúsztatásra is alkalmas folyók mentén mind a földesurak, mind a jobbágyok igyekeztek ezt a keresletet kihasználni, és soha korábban nem tapasztalt mértékben lendült fel a folyókon a „szálak, szályak, tutajok délre áramlása". Már nemcsak sót, fémszerszámot, szállítottak gerendát, zsindelyt, lécet, szerszámfát, deszkát, minden, az építkezéshez szükséges fafélét. Fakereskedés Régebben igen, az úrbérrendezés éveiben már kevésbé szabadon élhettek a jobbágyok az épületfa kereskedelmével. Egyrészt maguk a földesurak is „rájöttek" ennek pénzben mérhető hasznára, s fölösen állt rendelkezésükre munkaerő, éppen a kötelező 221