A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

Épületfája Ugocsa megyében nem volt Bábonynak, Dabolcnak, Heténynek, Tivadarnak, Egresnek, Fancsikának, Felsőkaraszlónak, Tiszakeresztúrnak, Matyfalvának, Sásvárnak és Tiszaújhelynek. A többi település lakói szabadon éltek az épületfa vágásának, hordásának haszonvételével, egészen a legutóbbi évekig. Egy-két-három éve azonban váltás következett be az erdöhasználatban. Ugocsa megye lakóinak vallomásából ez plasztikusan kirajzolódik. Veresmart lakói fogalmazták meg ennek a váltásnak a lényegét legélesebben. Korábban ők is, őseik is „emlékezetekre" szabadon „élték az erdőt", de 1 éve „a földesúr által eltiltattak", épületfát már csak az ő, vagy tisztjének engedélyével vághatnak. Egy-két-három éve „commissio mellett", földesúri engedelemmel vághattak épületfát Batarcs, Bocskó, Csarnatő, Csorna, Farkasfalva, Forgolány, Gödényháza, Királyháza, Komlós, Szászfalu, Kistarna, Nagytarna, Tekeháza, Sásújfalu, Veréce, Karácsfalva, Alsósárád és Veresmart lakói is. A „commissio", a földesúri engedelem következő szigorítása a pénzért vágható épületfa. Erre még 1772-1773-ban Ugocsában nem volt példa. Elsőként a makkoltatást fizettették meg a földesurak a jobbágyokkal Ugocsában, majd csak ezt követte évek múlva a fahordási engedély pénzért való átengedése. Mindezekről azonban később szeretnénk részletesen szólni. Bereg is bővelkedett fában. A 261 településből 252-ben maradtak fenn a paraszti vallomások. Ezek szerint tűzifája az alábbi települések lakóinak nem volt a maguk határában: Tivadar, Halábor, Fejércse, Újdávidháza, Klastromalja, Nagylohó, Posnyákfalva, Verbiaspetrusovica, Pereszirova és Zavadka. Az említettek közül saját erdeje volt Fejércsének, de abból nem hordtak tűzifát. Szűkösnek vagy kevésnek nyilvánították tűzifaszerzési lehetőségeiket Badaló és Ódávidháza lakói. Csak cserjével, „némi cseprentes fával" tüzelhettek Iványi, Kustánfalva és Ruszkóc úrbéresei. Csak földesúri engedelemmel hordhatták a tűzifát Patkanóc lakosai. Mint ahogyan tűzifa, épületfa is bőven volt Bereg megyében. Az épületfa hiányára Fejércse, Tivadar, Homok, Nagy- és Kisalmás, Halábor, Maszárfalva, Ardó, Csapocka, Dercén, Kigyós, Kuzmina, Kislohó, Balásfalva, Újdávidháza, Iványi, Kendereske, Kustánfalva, Klastromalja, Lauka, Nagylohó, Posnyákfalva, Rákos, Bilaszovica, Borszucsina, Beregoc, Kotolnica, Laturka, Miskarovica, Medvecsa, Verbiaspetrusovica, Pereszirova, Szkotárszka, Tissova, Timsor, Talamas, Alsóverecke, Felsőverecke, Zagyilszka, Zavadka és Beregszász úrbéresei panaszkodtak, de hogy ez külön kiadást jelentene számukra, vagy csak nehezen szerezhetnék be, egyik településen sem említették. Több település lakói vallották azonban, hogy néhány éve, avagy csak a legutóbbi időben „földesúri commissio mellett" hordhatnak a maguk szükségére épületfát. Ilyen falusi communitások voltak: Kövesd, Láza, Patkanóc, Podhering. Ritkán jutottak épületfához Bulcsú úrbéresei, és szűkölködtek épületfa haszonélvezetében Ódávidháza jobbágyai, zsellérei is. Távol, a „krajnai közös erdőben" vághattak épületfát Krajnamartinka lakói, s pénzért kellett vásárolniuk az épületfát Felsőverecke, Volóc, Veretecső lakóinak. Bár „krajnai... közös erdejük" volt Feketepatak lakóinak, ahol ingyen jutottak épületfához, de falujuktól az messze volt. Kanóra lakói viszont Lengyelországban vásároltak maguknak épületfát, mint ahogyan Szkotárszka lakói is. A vallomások egyértelműsítik: ha meg is kezdődött a földesurak erdők fölötti hatalmának, tulajdonjogának kiterjesztése és érvényesítése mindhárom megyében, „siralmas panaszra" okot adó módon az épület- és tűzifa vágásában, használatában még igazán nem korlátozták az úrbéres szolgálónépeket. A szükséghez mérten majdnem minden falu lakói szerezhettek fát. Olykor többet is, mint amennyire épületeikhez, téli 220