A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

különbség - a megye déli felének 20. századi elhagyatottsága - az országhatár miatt csak még jobban elmélyült. A régi Torna megye társadalmát nemcsak a kézművesség, a valódi polgárság hiánya, gyengesége jellemezte. Ugyanis a nemesi réteg számaránya sem ért el Borsod, Gömör vagy Abaúj megyéhez hasonló részesedést. Torna területén 1785-ben 1647 nemes személyt írtak össze {Fényes Elek 1837. III. 339.), ami 5-6%-os részarányt jelent. A köznemesek többsége néhány faluba tömörült (pl. Borzova, Jósvafő, Komjáti, Teresztenye, Varbóc), viszont a Csermosnya-völgyében mutatóban sem akadtak nemesek. Torna népének mentalitása általában a gömöri bányavidék munkásainak lelkületére, munkaszeretetére emlékeztet. Eltér ettől a borzovai, szilicei, görgei nép hetykesége, mulatozásra, reprezentálásra kész hajlama. A tornai nép történeti tudatában - osztálykülönbségre, felekezeti eltérésre való tekintet nélkül - máig él Szent László és IV. Béla király emlékezete. Debrőd közelében félórányira buzog Szent László forrása, amit lovának patkója fakasztott, amikor átugratott egy nagy sziklahasadék fölött. Szádelőtől északra egy terjedelmes barlang van, amelyben a népmonda szerint a tatárok elől a Muhi csatából futó IV. Béla talált menedéket. (Vályi András 1799. III. 298.; Hunfalvy János 1860. 202.; Borovszky Samu-Sziklay János 1896. 520.) Kitüntetett helye van a nép emlékezetében a Bebek családhoz és a megye váraihoz fűződő mondáknak. A család őse pásztor volt, aki a pelsőci hegyen legeltetve roppant kincsre bukkant, amit a királyhoz vitt. Jutalmul a királytól birtokot kapott, s hét várat építhetett. Ezek felsorolására nem sokan vállalkoznak, de Torna és Szádvár biztosan közéjük tartozott. Különösen az utóbbihoz fűződik számos kincsmonda, vári kígyóval, vári kisasszonnyal, kísértettel kapcsolatos történet. {Paládi-Kovács Attila 1969. 52-55.) A cseh husziták emlékét a néphagyományban nem találjuk, de irodalmi utalások szórványosan előfordulnak. Pl. Jabloncát a husziták „megerősítették", szálláshelyként használták. (Vályi András 1799. II. 234.) Végül a nevezetes Herkó pátert kell megemlíteni. A szendrői barát I. Lipót idejében Tornán is tanyát ütött, hogy visszatérésre bírja a kálvinistákat a római katolikus egyházhoz. (Borovszky Samu-Sziklay János 1896. 351.) Erőszakos fellépése miatt neve és ijesztő alakja megrögzült a népi emlékezetben. A felidézett néhány példa talán elegendő annak igazolására, hogy a régi Torna megye anyagi műveltségében, néphagyományaiban bőven vannak táj specifikus elemek. Ezek mindig is sajátos jelleget, egyéni arculatot adtak e kis megye népi műveltségének, s az ott élők közösségeinek. További kutatások és elemzések szükségesek ahhoz, hogy ezt a sajátos arculatot minél pontosabban, behatóbban megismerhessük. 206