A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

Torna karsztvilágát már Hunfalvy János igen találóan jellemezte: „A ... jura hegyláncolatban sok cseppköves barlang van, mellynek nyílásait vagy mély aknák és besüppedt töbörök, vagy a hegység aljában tátongó s igen sok barlangvizet kieresztő torkolatok képezik. Eddigelé a sok barlang közül még csak a szilicei jégbarlangot s a jászói és aggteleki cseppköves barlangokat lehetett megjárni s megvizsgálni." {Hunfalvy János 1860. 204.) Süppedékes lápák (dolinák), tölcsér alakú horpadások {töbörök), víznyelők, aknabarlangok {zsompolyok) különösen a karsztos fennsíkon fordulnak elő nagy számban. Égerszögtől Jászóig számos nagy barlangrendszer ismert. Ezek közül többet csak az 1950-60-as években fedeztek fel. Századok óta nevezetes a 22 km járathosszúságú Baradla-barlang, Európa legnagyobb cseppköves barlangja. {Bulla Béla 1962. 164.) A karszt gazdasági haszonvételét, a domboldalak művelését megnehezítik a lepusztult termőtalaj alól helyenként kibukkanó sziklahátak, népnyelvi kifejezéssel élve: ördögszántások. Mellesleg a mészkő málladéka kitűnő termőföld. Szántani nehéz, kapálni könnyebb, kertművelésre kitűnően alkalmas. A karsztos málokon (délnek fekvő hegyoldalakon) szőlőt, gyümölcsöst műveltek. A Torna-völgyben húzódik a szőlőművelés északi határa. A málok telepítő hatását mutatja a déli fekvésű községek nagy száma. Szőlőt műveltek a Torna-víz mentén fekvő falvak mind, sok volt a szőlő Szin, Szinpetri és Bódvaszilas határában is, míg Komjátiban és Nádaskán, mert málain a termőföld kevesebb, azelőtt csak diót ültettek. A Galyaság mészköves má/ain szintén sok szőlőskert volt. {Strömpl Gábor 1922. 6-7.) A tornai karsztvidék hidrogeográfiájának meghatározó szerepe volt a települések keletkezésében és fennmaradásában. Vízhiány a karsztfennsíkon máig gyakran előfordul. Például Szilice népe egyetlen nagy forrás vizét issza, marhái pedig egyetlen mezei itatóhelyre szorulnak. A fennsík falvainak vízgazdálkodása külön tanulmányt érdemelne. A falvak többsége a völgyekbe települt, s az ott feltörő források, illetve a törmeléklejtőkben könnyen építhető kutak közelében települt meg. Legtöbb községben az ősi karsztforrások vizét hasznosítják. Lucskán, Dernőn a források vizét közös medencébe gyűjtötték századunk elején és csővezetéken osztották el a falu különböző helyeire. Dernőn a község déli fele a karsztvizet issza {meszes víz), északi fele pedig az érchegységből csörgedező források bőséges vastartalmú vizét {Peja Győző 1941. 32-33.). Az egész tornai tájon híresek az időszakos és a meleg vizű források. Előbbiek közé tartozik a Lófej-forrás, amely naponta egyszer egy órán át buzog fel nagy erővel, aztán elcsendesedik {Hunfalvy János 1860. 203.). Meleg források, ún. taplocák a Bódva mentén több helyen léteznek (Szögligeten, Szalonnán). Minthogy télen sem fagynak be, a lúgzással, mosópadon sulyokkal mosó asszonyok számára a meleg vizű források nagy könnyebbséget jelentettek. A növényzet zonális elhelyezkedése követi az éghajlati, magassági és talajtani adottságokat. Torna vármegye déli felén uralkodó fanem a tölgy, a cser. Északabbra haladva a térszín emelkedik, s a csertölgyet felváltja a kevert lombú gyertyános-tölgyes erdőtársulás. Különösen a Szilicei-fennsíkon változatos az erdők összetétele. Szerszámfát, botokat, kosárfonásra alkalmas vesszőféléket e vidéken nagy választékban lehet találni. A régi megye északi peremvidékén uralkodó fanem a bükk, s az érchegység oldalain megjelennek az őshonos fenyvesek is. A Csermosnya-völgyében a bükk részaránya 80% körül mozog. Barka határában a fenyőké 21%-ot tett ki az 1880-as években. Tölgyesek csak a völgy alsó szakaszán élnek meg (pl. Hárskúton az erdők 20%-a tölgy). A domborzati és a talajviszonyok folytán a Csermosnya-völgyében a szántóföldek aránya 1897-ben mindössze 16%-os volt (Barkán 10, Kovácsin 8, Lucskán 15%). A faluhatárok nagyobb részét erdők, legelők és rétek tették ki. Csermosnya-völgyi összesí197