A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

A jegyzőkönyv nem mindig tudósít, hogy a becsült árat azonnal meg kellett-e térítenie a tulajdonosnak, de valószínűnek látszik, hogy általában csak akkor kellett fizetni, ha a régi birtokos, vagy örökösei tiltást jelentettek be. Erre vall a jegyzőkönyv 1590-ből, amikor Hacsi Jakab középszeri parlagját Gombos Andrásnak és Borbély Péternek becsülik: „Intéztük arra, hogy mostan 12 forintot ér, ezt emlékezetre írtuk meg".

235 Az örökösök ugyanis a szőlő esetleges visszavételénél kötelesek voltak a szőlőbe fektetett munkát, a szőlő építését megtéríteni a régi és az új becsérték különbözetében: 1600-ban Szabó Jánosnak becsültek egy szőlőt, mert az örökösök gyermekek lévén még nem tudták művelni, a tanács 28 forintra becsülte. „Szabó János ilyen okkal állott hozzá az műveltetésére, hogy mikoron jövendőben az gyermekek elégségesek lennének az műveltetésére és hozzá akarnának térni az szőlőhöz, ismég akkoron újonnan menjenek ki az tanács uraim és lássát meg az épségét, és az mennyivel jobb leszen, mint akkoron, mikor Szabó János hozzá vette hát Szabó Jánosnak feltérítsék az ő kegyelme munkáját."

236 A szőlő erőszakos megszerzésének módja az irtványból való kivetés. Her György, a miskolci mészárosdinasztia tagja, aki majd Bocskaitól nyer címert és nemességet a 17. század elején, gyakran élt ezzel az eljárással, így növelve szőlőbirtokát. Nemesi címerrajzán is szerepel a szőlőfürt a sisakdíszben, emlékeztetendő, hogy társadalmi emelkedését szőleinek is köszönhette (11. kép).

237 1595-ben a főbíróságot is viselt Her György 1599-ben Petheházy János pap fiát, Pál deákot, Lőrinc deákot és Tibold Zsigmond borsodi birtokos nemes miskolci jobbágyát, Tóth Mihályt vetette ki ortványából.

238 Az irtvány, az extenzív műveléssel szerzett szőlőbirtok azért is lehetett értékes tulajdonosa számára, mert a hegyaljai szokásjog mutatja: új szőlő telepítésekor a földesúr ideiglenes dézsmamentességet adott a birtokosnak.

239 Her György 1600-ban nincs a dézsmaadók között, 1603-ban viszont egyike a 202-re zuhant miskolci bortermelő jobbágyságnak.

240 Ekkor fordulhatott termőre egyik kivetéssel szerzett birtoka. „1598. Her György vetette ki Tóth Mihályt, Tibold jobbágyát egy ortványból 10 forintért és 30 dénárért, mert hogy az urak őnagyságok jobbágya lévén. Nem engedték, hogy más úr jobbágya bírja."

241 Ez a jegyzőkönyvi adat azért is méltó a figyelmünkre, mert az egyetlen olyan 16. századi miskolci forrás, amely arra utal: a helyi jobbágyi státusz, az, hogy valaki miskolci jobbágytelken ült, előnyt jelentett a szőlő megszerzésénél. Papp Klára Tokaj újkori szőlőbirtoklásánál figyelt fel arra, hogy a szőlők ingatlanforgalma, tiltása során a helybeliek az ismert jogcímeken túl a jobbágyságra is hivatkozhattak.

242 1609-ben a Miskolc városi jegyzőkönyv is hivatkozik arra a törvényre, amely a jobbágy jogállásúnak, mint járadékra kötelezett személynek, előnyt ítél a nemesi státuszú birtokossal szemben:

243 „Aszalós János, az mely szőlőt vött vala Varga Janóstul, mert hogy Galambos István jobbágy lévén, törvénnyel kereste Aszalós Janóstul. Azért az törvény ítélte Galam235 Uo. 332. 236 Uo. 460. 237 SzendreiJ., 1890. III. 268. 238 Uo. 453-454-455. 239 Orosz /., 1960. 9. 240 OL Reg.Dec. Borsod 1600/8, 1603/6 241 M.jk. 454. 242 Papp K., 1995. 78. 243 BmLt 1501/aI. 167. 185