A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

A szőlőhöz lehet adomány révén is hozzájutni, mint láttuk, de ez az aktus kívül esik a városi ingatlanforgalmon, hiszen csak a mezőváros földesura élhet a rá háramlott, esetleg más úton megszerzett dézsmás szőlő adományozásával. 1594-ben a földesúr tiszttartója, Batizy Mihály bocsátja miskolci Varga Bálintnak örök birtokába azt a szőlőt, melynek előző tulajdonosa a fogságból megszökött Molnár Mihály jobbágy.

228 A szőlő után 1594-ben már dézsmát is ad. Láttuk, a földesúr adománya általában kiváltságokkal járt együtt, de ezeket a kiváltságokat szolgálataik mellett pénzért is megszerezhették a város polgárai inskripciók, zálogosítások formájában. A zálogbirtokosok kezén a 17. században a továbbzálogosítás gyakorlatával szinte szétolvadt az egykor egységes diósgyőri koronajószág, de a 16. században még csak elvétve találunk olyan adatokat, melyek a telkek, szőlők inskripciójára vonatkoznának. A pénzért nyert inskripciós birtokjog általában meghatározott időre, sokszor az új birtokos élettartamára szólt, és a birtokot kivette a földesúri kötelezettségek alól, ideiglenes, a földesúrihoz hasonló joggal ruházva fel. Ez egyszersmind az uradalom integritásán is csorbát ejtett, melyhez a 16. századi zálogbirtokos családok, úgy tűnik, még ragaszkodtak. Miskolc a 18. század elején a zálobirtokosok kezéről visszakerült a Kamarához, s ez az új birtoklási szituáció késztette a Kamarát és a várost a 16-17. századi inskripciók számbavételéhez. Mind a kamarai összeírás,

229 mind a város összegyűjtötte iratok

230 alig tartalmaznak 16. századi szerződést, annál többet a következő évszázadból. 1590ben Kottházy Ferenctől (diósgyőri officiális) szereznek inskripciót Pál deák és örökösei 300 forintért egy házhelyre és két szőlőre a Szentgyörgyön és a Bedegvölgyön.

231 1601ben enyingi Török István és Nyáry Miklós ad egy házhelyet és két szőlőt (Középszer és Szentgyörgy) a Bornemissza családnak.

232 A Kamara Levéltárában fennmaradt jegyzék szerint ismét csak Kottházy Ferenc ad 1596-ban Kispál Jánosnak egy telket és két szőlőt 250 forintért.

233 A kevésszámú inskripció nem változtatta meg, de még csak meg sem rendítette aló. századi miskolci telek- és szőlőállomány alapvetően úrbéres, dézsmaköteles jellegét. A mezőváros kommunitásának és a szőlőingatlan forgalmának legszorosabb kapcsolata elhagyott, műveletlen szőlők új birtokos kezére való juttatásában manifesztálódott. A különféle terminussal illetett eljárás: szőlőből való kivetés, elbecsülés, megbecsültetés, szőlőre szabadság szerzése mind a tanács tevőleges közreműködését igényelte egy olyan szőlő megszerzéséhez, amely - ismert vagy ismeretlen birtokjogon - másé volt. A városi jegyzőkönyv sokszor nem árulja el, miért lett régi tulajdonosa érdemtelen birtokára, de a legáltalánosabb ok: a szőlő parlagon, művelés nélkül való hagyása. „1588. április 19. az tapolcai hegyen becsültek el egy szőlőt, parlagot Kádas Sebestyéntől Aszalós Andrásnak, mely szőlő vagyon az Kőkötőn, kit becsültek ennyiben 5 forint." Aszalós András ugyanezen a napon Fehérvári Imrétől is elbecsültet egy szőlőt a Szentgyörgyön, melynek „egyik felől ő maga a szomszédja, másik felől az út". A becsérték: 38 forint 79 dénár.

234 Aszalós András nekilendült birtokszerzésében már meglévő szőlejét is gyarapította egy tagban. 228 Szendrei J., 1904. II. 122. 229 OLNRA 266/3. 230 Kötelkönyv 127-157. 231 Kötelkönyv 128. 232 Uo. 129. 233 OLNRA266/3 234 M.jk. 292-291. 184