A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

sara kerül az alpereshez. „Egy perese támada egy Zelőmnek ky kys Ágazaton vagyon, hozam ide lúczról az örököst, az kytől vöttem volt, az két Peres özve állának, amig felelének, avval oly törvénye lőn, az ky engem ingath vala az Zölöyért, hogy hyttel mondgyon arról, hogy engem Myndem Eztendőbe tiltot az Zölötöl. Nem mere megeskünny, el marada. Mylyth Feretz valami gondolattyába reya kölde az én Zölömre, az közepébe egy darabot oda ada néky benne az Peresnek. Mellyet mynd attul fogva nem mertek tartany, hanem harmad kézen találtam most meg, s attúl keresem." Valószínűleg ez az a kalandos sorsú dészmás szőlő a Kiságazaton, mely után 1577-ben és 1578-ban Csiszár János fizet tizedet kb. fél ül. 1 egri köböl értékben.

117 A vármegye előtt zajló per igazolja, hogy a szőlő birtokjogának kérdésébe beleszólt a földesúr is, hiszen Melith Ferenc várnagy döntése alapján vettek el egy szőlődarabot nemes Gombos Pál szőlejéből. A mezővárosi polgár társadalmi emelkedésének csúcsa a nemesség megszerzése volt, mellyel a helyi nemesek ingatlanaik óhajtott járadékmentességét is igyekeztek összekapcsolni, nem egyszer vindikálva maguknak azt a privilégiumot is, amely nem volt a birtokukban. Gombos Pál címernyerését követően nem sokkal példát találtunk arra, hogy vagyont szerzett városi polgár egyszerre folyamodik az uralkodóhoz és egyben földesurához a nemesi privilégium és mezővárosi háza, annak tarozékai mentességének elnyeréséhez. A kassai-miskolci kereskedő polgár Jakus-Kis Lőrinc, aki marhakereskedésével, kassai, miskolci házával, szőlejével a 16. századi agrárkonjunktúra egyik tevékeny részese és élvezője volt, 1563-ban a török elleni vitézségére, jelentős kárára (250 elhajtott ökrére) hivatkozva kéri maga s gyermekei nemesi címerrel való megnemesítését (nobilitari cum insignibus ipsis), mely címer tervét csatolja is kérelméhez (6. kép).

118 Személyén kívül miskolci Szék utcai (Szók uczya), Nagy-Koronczi Sebestyén háza melletti házának felszabadítását is kívánja, valamint a ház minden tartozékának mentesítését a cenzus, munkajáradék alól (cum hereditatibus ad eam pertinentibus libertari ac ab omni censu, servitiisque perpetuo eximeré). A Kamara nem zárkózott el Jakus Lőrinc kérésétől, úgy véli, meg kell számára adni mind a nemességet, mind a miskolci ház exemptioját, mert a török ellen vérét ontotta, keresztény rabokat szabadított ki, s még 600 forint veszteség is érte őfelsége szolgálatában, amint ezt a miskolci tanács is tanúsította.

119 Valóban, Jakus Lőrinc mellett mind Miskolc, mind Kassa város tanácsa szót emelt, sőt Jászvásárból a moldvai vajda (despota) is támogatta kérelmét.

120 Jakus Lőrincet talán halála akadályozta meg abban, hogy végül elnyerje a nemességet és címert, ugyanis felesége 1571-ben így említi néhai férjét: circumspectus et providus.

121 Ha mint szőlőbirtokost tekintjük Jakus-Kis Lőrincet, aki a kiváltságos rendbe való bekerülés mellett jobbágyi terheitől is igyekszik szabadulni, birtokának sorsa egy kissé tükre tulajdonosáénak is. Az 1549-es dézsmajegyzékben a Fermeze szőlőhegy jobbágyi birtokosainak egyike, aki 4 miskolci köböllel szolgál.

122 Halála után 1569-ben Sziráky Balázs besztercei prefektus tiltja Kis Lőrinc minden örökségét, házát, szőlejét 3345 forint (!) értékű adósságban, de jelentkezik Paczott Zsigmond (előkelő felvidéki nemes), sőt Veres Balázs miskolci polgár és Kis Lőrinc lánya is az örökségre: „György diákné kassai Jakus Lőrinc lánya tiltja a Fermeze szőlőt arra másfélszáz forint adósság117 OLReg.Dec Borsod 1577/5, 1578/5 118 OLNRA 722/39 119 OLNRA 266/10 120 OL NRA 722/45, 69 121 Kassa lt. Arch.Secr. Y. Kiss 122 OL Reg.Dec. Borsod 1549/7 165