A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

4. kép. Ferdinánd király oklevele a diósgyőri vártisztek jogtalan kocsmáltatásáról (BmLt 1501/b Sp.I. 2.k. 14.) sa."

67 Dobó István is így jutott a quarta árendájához 1550-ben, amikor nagyságos Balassa Zsigmond Miskolc és Csaba tizedkerületekből a teljes bordézsma-quartát - elkövetkezvén a szüret ideje - a maga számára leszüreteltette, elvitette és elszállíttatta, ezzel több mint 500 aranyforint kárt okozván Dobónak.

68 Az oklevél nem tartalmazza az árenda összegét, de az 500 arany forintos kárösszeg túlzottnak tűnik, hiszen az 1570 körül elkezdett Szent János-könyv, az Egri Káptalan számadáskönyve szerint ekkor Miskolc teljes bortizedét 260, Csabáét 300 forintért adták bérbe.

69 Ha az egri várnagy túl is becsülte az elrabolt quarta értékét, ez nem menti a diósgyőri várnagy és földesúr tettét, aki hatalmaskodással szerezte meg annak a dézsmának egy részét, mely őt nem illette meg. A földesúr hatalmaskodással jobbágyaitól is szerezhetett bort. Miskolc 1563-as jobbágykérvényeiben az egyik legsúlyosabb sérelem, amely a város lakóit a zálogbirtokos földesurak részéről érte: az erőszakos borfoglalás. A Fánchy Borbála krudélis bánásmódja miatt sokat szenvedett bírótól, Eskora Mártontól is elprédált (in Praedam conversis) földesasszonya két pénzeszsákot: 110 rhénes forintot érő magyar pénzzel, 70 tallérral, 25 aranyforinttal és 20 forintot érő törtezüsttel (Argentum confractum), 6 ezüstkanállal. Az elrabolt értékek között azonban ott volt 75 kalangya (gelimae) gabona 40 67 Szabó J. Gy., 1981.28. 68 Szendrei J., 1904. II. 119. Valószínűleg az universas quartas helyett a vineas quatuor kifejezést értelmezte, így lehet, hogy a monográfia szerint Balassa 4 miskolci és csabai szőlejét bérbe adja Dobó Istvánnak és Herény Lorant (!) egri kanonoknak. 69 Katidra K., 1886. 486. 156