A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

téti le meglévő és megtartandónak gondolt jövedelmét. Ebben legelőbb szüreti jövedelmüket összegzik: „Amikor az egyszer kinyomott szőlőt (uva simpliciter expressa) a szőlőhegyekről kádakban (dolys) viszik Miskolcra és Diósgyőrbe a sajtoláshoz (ad torculandum), a szőlő közepén nyílást avagy mélyedést (foramine seu concavitate) csinálnak egészen a kád aljáig, s amennyi bort vagy mustot nyernek így, azt megkapják (ti. a castellanusok) a szőlőbirtokosoktól." A hasonló rossz szokást (male consuetudö) a korabeli Tokajban is ismerik. „Dézsmáláskor a szőlőhegyekről beszállított kádakat a dézsmások átvizsgálták, és nemcsak a színmustból vették ki a földesúri kilencedet és bérelt egyházi tizedet, azaz a termés ötödét, hanem, ha a törkölyt nagyon levesesnek találták, abból is dézsmát vettek. A kádakat átvizsgáló törkölylátók az urbárium leírása szerint megfúrták a szállító edényt az abroncs fölött és ha must folyt ki belőle, azt elvették a tojadonostól."

62 A földesúri dézsma adminisztárciójából jól ismert, de mindenütt más-más módon kivitelezett szokást a Kamara a diósgyőri castellanusok beadványának szélén így véleményezte: „Ez a követelés aztán igazán önkényes (tyrannica), ezért nem engedtetik meg, és erről az önkényeskedésről (de hac tyrannidé) már a miskolci polgárok is panaszkodtak." A vártisztek jövedelmük közé sorolják a miskolci, diósgyőri és varbóvölgyi gabona- és bortizedből való részesedést is, mégpedig hat jobbágyét. A Kamara ezt a gyakorlatot is elutasítja: „Semmiképpen nem engedhető meg!" A vártisztek és castellanusok csak a tizedet említették, a kapitány a kilencedet és tizedet is. Hogy valóban az egyházi dézsmára gondoltak, támogatja a Varbóvölgye megnevezése is, amely nem helység, hanem az egri egyházmegye tizedkerülete. Balassa Zsigmondról ismeretes, hogy a kettős királyválasztás után azok között volt, akik az egri püspök javadalmait megkaparintották.

63 1554-ben Miskolcon a gabonadézsmát dézsmálta meg 172 kepével, 1559-ben pedig Diósgyőr, Csaba, Görömböly, Kápolna, Varbó tizedét ragadta el.

64 A hatalmaskodó főúr és felesége nemcsak a földesúri joghatóság alá tartozó javak (szőlők, földesúri dézsma) önkényes kezelésével kedvezett servitorainak, hanem az egyházi dézsma megcsapolásával is. A forrásokból nem derül ki, vajon Balassa is egyike volt a tizedbérlő főuraknak, akik 1548 ill. 1563 után az egyes községek és districtusok tizedét árendálták, amikor az egri püspök dézsmáját az uralkodó vette át az egri vár fenntartására.

65 De ha bérbe nem is vette, elvette! 1550-ben az Egri Káptalan Révay Ferenc nádori helytartóhoz fordul ruszkai Dobó István egri provizor és várnagy, valamint Hevessy Lőrinc székesegyházi főesperes és kanonok ügyében.

66 A várkapitánynak ugyanis a venerabilis magister bérbe adta (in arendam dedisset) Borsod vármegye összes gabona- és borquartáját, ill. mindazon terményét, melyeket dézsmálni szoktak (universas quartas frugum, vinoru, aliarumque ruralium rerum decmari solitarum). A tized káptalani negyedének, melyet a kanonokok egymás között rang és szükség szerint osztottak ki, „kiárusítása előtt hallgatólagos, majd hivatalos gyakorlattá vált. A kanonok elsősorban a várnagyoknak, de olykor magánszemélyeknek is eladták ... bár elvileg a Kamara joga volt a negyedek megváltá61 OLNR A 723/24 62 Orosz /., 1995. 92. 63 RúzsásL., 1939. 8. 64 Uo. 43. 65 Uo. 8. és 41-43. 66 OLNR A 1766/69 155