A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

A Szentgyörgy-hegyi Gyerty ás szőlőt, amely magszakadás miatt háramlott a várra, Fánchy Borbála bizonyos Megyeri Jánosnak, Balassa Menyhért servitorának adományozta (servitori magnifici Melchioris Balassa donavit), aki az urbárium idején is birtokolja (possidei). Személyében nem is a diósgyőri vár, hanem a Balassa család egyik familiárisa szerzett szőlőt Miskolc legősibb promontoriumán. De ezzel még nem ért véget a szőlő sorsa! A Leleszi Konvent levéltárából származó ökle vélkij egy zés szerint 1594-ben Homonnai Drugeth István és felesége, Török Fruzsina egy gesztelyi telek mellett a miskolci Gyertyánszőlő-hegyen egy szőlőt ad el 300 forintért Horváth Györgynek.

18 A Gyertyás-Gyertyán (máshol a forrásokban föl nem tűnt) név a két szőlő egyezésére utal, amely szőlő a Balassa-Fánchy uralom és a század végén a Török örökösök földesurasága alatt is földesúri kezelésben van, előbb azonban adomány, utóbb adásvétel során kerül ki az allodiumból. Az 1563-as urbárium azok között a miskolci szőlők között, amelyek azelőtt a várhoz tartoztak (quae antea ad Arcem pertinerunt), a Középszer szőlőhegyen két Középszer-szőlő nevű birtokot is felsorol, az egyik magszakadásból háramlott a várra, ezt Balassáné bizonyos servitorának (cuidam Servitori suő), Sándor Benedeknek adományozta {donavit). A másikat, amely egykor egy miskolci oltár javadalmát képezte, ugyancsak servitora, Gorbay Ambrus kapta adományként. A negyedik, nemrégen a várhoz került szőlő a tapolcai szőlőhegyen lévő Nádas Thó Szőlő, „mely, jóllehet a miskolciak azt mondják: a városhoz tartozott, a néhai nagyságos Balassa Zsigmond úr a vár számára elfoglalta, és most is a várhoz tartozó tulajdon (quam licet Oppidani dicant ad ipsum Oppidum pertinuisse, tamen Magnificus quondam Dominus Sigismundus Balassa ad Arcem eam occupavit et nunc ad Arcem Possidetur)". Az 1563-as urbárium az egyetlen olyan 16. századi forrásunk, amely a diósgyőri uradalom szőlőkultúrájának, majorságának egészéről szolgál adatokkal (1. kép). Az urbárium megerősíti, hogy az uradalomban a 16. század második felében csekély volt a majorsági szőlők száma, bár a Kamara így is nem lebecsülendőnek ítélte a vár saját szőleinek termését. Jelentésükben 18 allodiális szőlőt számoltak össze a kamarai megbízottak, melyeknek egy részét Fánchy Borbála elajándékozta, de halála után érvénytelennek tartják adományozását, s mindet vissza kívánják szerezni a vár számára. Az oltárjavadalmak is a várat illetik szerintük, mintsemhogy magánföldesurak kezébe kerüljenek, mert az oltárok visszaállítása esetén könnyű lesz a szőlőket visszaszármaztatni iyinearum arcis propriarum non contemnandus videtur. Numeravimus vineas octodecim, quarum alias aliis domina Barbara Fanchi donavit. Ceterum ea donatio nullám vim habét post eius obitum. Eas igitur omnes vendicandas censemus, etiam si quae sünt altarium et a multis retro annis altarium officiis cessantibus arci sünt adplicatae, penes arcem retineantur, cum id equius sit, quam ut in privatorum dominorum potestatem redigantur. Restitutis autem altarium officiis facile érit eas altaribus resignare)}

9 A királyi uralom a Mohács utáni hatalmi harcok, kaotikus állapotok miatt sem birtokolt és nem örökített allodiális szőlőt az új birtokosokra, akik csak a háramlási jog folytán a várra szállt jobbágyi birtokon majorkodhattak, ill. a reformáció gyors térnyerésével megüresedett oltárigazgatóságok szőlőingatlanait kaparintották magukhoz. Ezeket a szőlőket azonban csak a vár közvetlen közelében, Diósgyőr mezővárosban vették majorsági művelés alá (8 szőlő!). Miskolcon kivétel nélkül familiárisaiknak, servitoraiknak 18 BmLt Borovszky céd./Miskolc. Act. an. Nr28. Lelesz 19 OLNRA 266/10 145