A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

1540-ben a majd két évszázados királyi uralom után a diósgyőri várat és a Balassa Zsigmondnak és feleségének, Fánchy Borbálának juttatta zálog gyanánt (inscriptionis iure) 20.000 magyar forintért, jutalmul, mert Balassa visszatért a király hűségére (ad obedientiam et servitia nostra redire). Balassa egyszer 1536-ban már birtokolta a várat, akkor azonban Szapolyai János híveként, aki azt elfoglalta a Habsburg uralkodótól. Balassának a diósgyőri uradalom birtoktörténetében játszott szerepe, nemkülönben feleségéé, igazolta, érdemes volt pártot változtatnia. A birtokbaiktatás 1540. november 16-án történt Ferdinánd király oklevelével.

4 Ezzel az aktussal kezdődött Magyarország egyik legjelentősebb későközépkorikora újkori uradalmának több mint másfél százados főúri zálogbirtoklása, amely a Kamara 1702-es visszaváltásáig Miskolc földesuraivá a legnagyobb magyar főúri családok tagjait tette. Ezek a magnificusi rendbe tartozott főurak és családjaik általában „szoros vérrokonsági vagy sógorsági kapcsolatot tartottak [egymással, melyekből] ismeretes módon az özvegyekkel és árvákkal kötött házasságok jártak a legközvetlenebb haszonnal".

5 Ezek a családi kapcsolatok Miskolc zálogbirtokos famíliáira is jellemzőek voltak. 1564-ben, amikor Balassáné Fánchy Borbála halála után az uradalom visszaszállt az uralkodóra, az ismét elzálogosította 63.000 magyar forintért Perényi Gábor felsőmagyarországi főkapitánynak és nejének, guthi Országh Ilonának, akiktől a húg, guthi Országh Borbála és férje, enyingi Török Ferenc örökölték. A Török-lányok férjei révén a Homonnai Drugeth és a bedeghi Nyáry család is bekapcsolódott az öröklésbe.

6 A zálogbirtokosok - a királyhoz hasonlóan - a vár és a jószágok „örökös urainak" tekintették magukat, mind haereditarius mind perpetuus értelemben, egyrészt mivel zálogbirtokuk örökölt, másrészt a zálog megszüntetéséig birtoklásuk örökké tart.

7 Ez a birtokjog az uradalom jobbágyainak intravillanuma, pertinenciája és a telektől független szőlőbirtoka felett ugyanolyan hatalmat biztosított számukra, mint az eredeti tulajdonosnak, a királynak. A zálogbirtokosok birtokpolitikájukban is követték az uralkodót, jelesül: az uradalom igazgatását összekapcsolták a vár - mint rezidencia és erősség irányításával. A zálogbirtokosok helyzete királyi elődeiknél nehezebb volt, hiszen az állandó török veszély miatt megnőtt a vár védelmét és a környék valamelyes biztonságát biztosító várkatonaság szerepe, melynek ellátását az uradalom jövedelméből is kellett fizetni. A szőlőbirtok, mint speciális feudális tulajdon és földesura kapcsolatának kegfontosabb terrénuma a zálogbirtoklás idején is a kilenced, a füldesúri dézsma beszolgáltatása volt. Az 1549-ből kisebb-nagyobb megszakításokkal fennmaradt miskolci dézsmajegyzékek pontos mutatói a földesúri borjáradéknak is, lévén az egyházi dézsma az egri dézsmakerületben valóban tizedrész.

8 Egyébként azok a miskolci dézsmajegyzékek is ezt mutatják, ahol nemcsak a tizedet, hanem a termést is feltüntették.

9 A borkilenced a vár és birtokosai legnagyobb jövedelmét képezte. 1563. július 9én a Magyar Kamara tanácsosai írják az uralkodónak Pozsonyból a diósgyőri vár és uradalom állapotáról: „már nyakunkon az aratás, majd a szüret, ahonnan ezen vár fő jövedelmei származnak (Iam verő messis instat, mox sequetur vindemia, unde precipui eius arcis proventus capiuntur).

10 Ugyancsak 1563-ból való (amikor a várat Fánchy 4 Kőhegyi M., 1993.92. 5 MaksayE, 1980. 186-187. 6 Leveles E., 1929. 25. 7 Gyulai É., 1997. 8 Bán R, 1988. II. 9 OL Reg. Dec. Borsod 1575/4, 1598/10 10 BmLt Borovszky céd./Miskolc. 1563. Jelzet nélkül 142