A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FEHÉR József: A bodrogolaszi kincslelet

Február 4-én kezdődött a legjelentősebb erősség, Tokaj várának ostroma, február 10-én esett el Németi Ferenc az ostrom közben, 11-én adták fel a várat katonái. A csatára való készülődés, a hadak felvonulása az egész környéket érintette. 1566-ban, Szulejmán szultán utolsó magyarországi hadjárata idején, János Zsigmond jelentős számú török és tatár segédcsapatokkal Tokaj visszafoglalására indult. A török segélyhadak pusztítása igen jelentős lehetett. Itt Forgách Ferenc történetírót idézzük:

10 „Ugyanebben az időben a tömegesen bezúduló tatárok roppant pusztítást végeztek. Egy részük Szolnoknál átkelt a Tiszán, és Felső-Magyarország területén mindazt, ami a Tisza, Eger, Kassa és Ungvár közt van, egészen Murányig, tűzzel-vassal pusztították és végigrabolták. Schwendi közben egész idő alatt Kassán volt, mintegy ötezer főnyi lovas és gyalogos sereg élén. Látni lehetett az égő falvak, tanyák, házak mindenfelől felcsapó lángját, és az ellenség száguldozását, mert egészen Kassa külvárosáig, sőt falaiig is elmerészkedtek. A sok ellenségből mégis alig sikerült egyet-kettőt elfogni." Détshy Mihály az 1566. évi hadjárat pusztításairól így ír:

11 „János Zsigmond a 40000 főnyi tatársereg közeledtének hírére vonult el Tokaj alól. A tatárok pedig végigdúlták Zemplént és a szomszédos megyéket. Falvak tucatjait égették fel, és elhurcolták lakosaikat. Súlyos károkat okoztak Perényi birtokain is, és elhamvasztották Újhely városának nagy részét. Patakot talán várától és őrségétől tartva elkerülték..." János Zsigmond a következő évben még egyszer próbálkozott: „Az 1567. március 4-én összeült tordai országgyűlés a háború mellett döntött... János Zsigmond segítségül hívta Hasszán temesvári pasát is, aki Schwendi felső-tiszavidéki hadmozdulatai idején Jászberény felől támadott... Tornáig, Regécig, Kassáig, Egerig, Szendrőig pusztították ezután a vidéket a török portyák. Forgách Ferenc szerint 12-15 000 rabot hajtottak el. A törökök láthatóan kerülték a jelentősebb erősségek ostromát, azok őrsége viszont képtelen volt a törökök ellen fellépni, mert Schwendi a hadjáratra a várak őrségének egy részét is magával vitte. A korabeli összeírásokban a Tisza és a Hernád menti falvak egész sora töröktől elpusztított helyként szerepelt 1567-ben: Bodrogkeresztúr, Zombor, Szerencs, Kak (Hernádkak), Hernádnémeti, Luc, Bekecs, Szada (Taktaszada)." Az 1568 februárjában megkötött drinápolyi béke, majd a speyeri megegyezés volt hivatott nyugalmat biztosítani a sokat szenvedett országnak. A béke azonban csak viszonylagos volt az elkövetkező években is. Mindkét fél folytatta a végvári vonalak mentén, sőt azon túl is a portyázásokat, a zsákmányszerzéseket, az összecsapásokat. Azt szinte biztosra vehetjük tehát, hogy az aranypénzek elrejtése 1556 és 1567 között történt. (Kevésbé valószínű, hogy az ez utáni évtizedekben.) Hogy konkrétan melyik eseménnyel és milyen szereplőkkel, azt igazán izgalmas lenne tudnunk, de ennek kiderítésére igen kevés a remény. Biztos adatára esetleg rábukkanhatunk egy korabeli írott forrásból. Addig csak találgathatunk a végtelen számú lehetőség közül: mikor, s kinek volt „Kháron ladikja" a korabeli Bodrog folyó? Az aranypénzek katasztere, értékelése, a kincs egykori (lehetséges) tulajdonosa A 72 db aranypénz uralkodók szerinti megoszlása a következő: Habsburg Albert (1437-1439) 1 db, I. Ulászló (1440-1444) 1 db, Hunyadi Mátyás (1458-1490) 4 db, II. Ulászló (1490-1516) 5 db, II. Lajos (1516-1526) 4 db, Szapolyai János (1526-1540) 8 db, I. Ferdinánd (1526-1564) 34 db, ebből 23 magyar, 2 cseh, 4 osztrák, 5 karinthiai veret, Salzburg, Mattháus 2 db, Salzburg, Ernest 8 db, Salzburg, Michael 1 db, Münsterberg, Joachim (1536-1551) 1 db, Boroszló ? 1 db, Boroszló, Balthasar (1539-1562) 1 db, Danzig, Zsigmond (1548-1572) 1 db. 10 Humanista történetírók. Vál. Kulcsár Péter. Bp. 1977. 874-875. 11 Détshy i. m. 43. 12 Csorba i. m. 66-67. 126