A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FEHÉR József: A bodrogolaszi kincslelet

érintették. Biztosak lehetünk benne, hogy az aranypénzek elrejtése ezen hadmozgások valamelyikével lehet kapcsolatban. Az aranypénzlelet záró évszáma 1556. Tehát legkorábban ebben az évben történhetett a pénzelrejtés. Ha megvizsgáljuk az e tájegység történetére vonatkozó korabeli forrásanyagot, számtalan olyan eseményt találhatunk, amelynek során az aranyakat tulajdonosa szorongatott helyzetében a későbbi előkeresés reményében elásta. 1556-ban Izabella királyné és fia, János Zsigmond az erdélyi rendek hívására visszatértek Magyarországra. A két király közötti harcok a rövid, viszonylagos béke után ismét kiújultak, fellángolt a magyarok közötti testvérháború is, egyik oldalon a Habsburg-uralom szolgálatában, másik oldalon török támogatással. A Szapolyai-párton négy erősebb vár: Szepes, Tokaj, Pápa és Trencsén, s mögöttük a többinél gazdagabb vártartomány állott a mohácsi csata utáni trónküzdelmekben. Ezek közül is kiemelkedett Tokaj vára és vártartománya, mely időközben ugyan Habsburg-uralom alá került, de Németi Ferenc várkapitánnyal az élén 1556-ban az elsők között állt át az erdélyi, ún. magyar pártra. Ezzel a döntésével János Zsigmond kezére került az akkor szinte hasonlíthatatlan fontosságú tokaji hídfő, s vele együtt az ő oldalára az időszak egyik legvitézebb kapitánya: Németi Ferenc. Tokajjal együtt a stratégiailag igen fontos Szerencs vára és katonasága is a Szapolyai-pártot erősítette. Itt húzódott ugyanis a török birodalom, a királyi Magyarország és Erdély ütköző zónája. Ónodtól Szerencsen át vezetett a Bodrog mentén Patak-Újhely-Homonna felé az egyik út. Ennek déli folytatása vezetett át a tokaji réven Erdély felé. A korabeli Olaszi a tokaji vártartomány szélén helyezkedett el, a pataki vár fennhatósága alatt. Patak várában és környékén pedig a szintén békétlen, hol Szapolyai-párti, hol Ferdinánd-párti Perényi Gábor az úr; Olaszi is az ő birtoka. Olaszi egyébként nem jelentéktelen hely: vásártartási joggal rendelkezett és fontos kereskedelmi útvonalak irányába esett. Emellett a terebesi pálosoknak voltak jelentős birtokai a környéken. Ferdinánd már 1556 őszén Felső-Magyarországra küldte Izabella pártjának szétzúzására kipróbált vezérét, Thelekessy Imrét mintegy félezer huszárral, aki két évig tartó csatározásokban többször is végigpusztította Tokaj környékét. Németi Ferenc azonnal harcba kezdett a Habsburg-pártiak ellen. Erről Bencédi Székely István, az első magyar nyelvű világkrónika

3 szerzője így ír: 1558 Németi Ferenc, a János király fia híve, szent Jakab havának (júliusnak) huszadik napján Tokajból ötszázad magával megveré a németeket Szerencs alatt, holott mind a két felől sok jámbor vitézlő népek hullanak el. Rettenetes és mennybe kiáltó dúlást tőnek a Ferdinánd császár vitézi Tokaj környül való szegénységen, kiknek nem csak barmokat és jószágukat rabiák el, hanem ennek felette hegyeket is mind megszedeték, és a hallatlan pusztaságot tőnek rajta, kit az Úristen acél pennával adamaskőbe (gyémántkőbe) írá be, hogy annak emlékezete ő előtte örökké bosszúállásra megmaradjon. Spech Lajos, Tokaj városának történetírója így eleveníti meg a zűrzavaros időket:

4 3 Bencédi Székely István: Krónika ez világnak jeles dolgairól. Krakkó, 1559. Hasonmás a Kazinczy Ferenc Társaság kiadásában, Miskolc, 1992. Szerk. Csorba Csaba. 4 Spech Lajos: Tisza Tokaj várassanak rövid leírása. In: Tudományos Gyűjtemény, 1823. IV. köt. 15-19. 123