A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FEHÉR József: A bodrogolaszi kincslelet

A rendőrség nyomozásba kezdett, hogy a kincstalálókat és az orgazdákat, illetve az egész ügyet felderítse. Közben megindult a régészeti ásatás is, azaz megindult volna, ha rögtön találtunk volna jelentkezőt a terület őrzésére, illetve munkásokat az ásatások végzésére. Mivel sokan érintettek voltak valamilyen módon, így több nap elteltével sikerült csak jelentkezőket találni. A régészeti leletmentő-hitelesítő ásatás, melynek eredményeként még 8 db aranyforint került elő, a következőket állapította meg:

1 A lelőhely Bodrogolaszi falu határában az ún. Káinok-kert vagy -dűlő, mely a Bodrog folyó bal párján, a falu Bodrogközbe átnyúló külterületén, a szabályozott Bodrog-medertől kb. 150 méterre, a mai Bodrog és a régi holtág között fekszik, szinte szemben a ma működő átkelőhellyel, révvel. A faluból csak komppal vagy csónakkal közelíthető meg. A területet szinte minden évben elönti a Bodrog, jellegzetes árterület, a talaj igen kemény, leülepedett folyami iszap. A dűlőnév - Káinok - annyit jelent, mint „pocsolyás, sáros" hely.

2 (Már itt választ adhatunk arra a kérdésre: miért éppen most került elő az aranykincs? Az 1989-es és az 1990-es évek jellegzetesen, kimondottan aszályos esztendők voltak, s ez tette lehetővé az évi kétszeri, őszi és tavaszi szántást, amellyel az addig ritkán szántott földet a szokásosnál mélyebben átforgatták. S természetesen a visszatérő kiöntések, vízvisszahúzódások is megtették eróziós hatásukat.) A lelőhely közelében található - attól kb. 100 méterre - a pálosok egykori klastromának és majorsági épületének romja. Az ásatás területén, az elrejtés helyén középkori élet nyomát nem tapasztalták. Sem cseréptöredékek, sem régészeti jelenségek nem bizonyították ezen a területen, hogy itt a XV-XVI. században esetleg falu, település létezett volna. A jelentős kincset a minden bizonnyal lakatlan, nehezen megközelíthető, mocsaras részen, de mégis a valamikori átkelőhely közelében ásták el. Az ásatás során sem, majd a rendőrségi kihallgatások és bírósági tárgyalások során sem sikerült arról adatot szerezni, hogy volt-e a pénzek közelében valamilyen cserépedény. A feltételezés szerint, miután kb. 2 méteres körben húzta szét az eke a leletet, talán valamilyen vászon vagy bőr alkalmatosságba rejtették el nem túl mélyre. A 8 db kb. 30-40 cm mélyről került elő. A kincset elrejtőnek tájékozódási pontul szolgálhatott a későbbi kiásás reményében az Árpád-kori műemlék templom, mely pontosan szemben van a lelőhellyel. A közben folyó rendőrségi nyomozás kiderítette, és az ellentmondásos vallomásokból is kiszámítható, hogy valószínű 200 db aranyat rejtett el az egykori tulajdonos. Ebből a mai napig 74 db került közgyűjteménybe (72 db a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum, 1 db a Herman Ottó Múzeum, 1 db a sárospataki Rákóczi Múzeum birtokába). A XVI. század második felének eseménytörténete a Hegyalján (Az aranypénzek elrejtésének lehetséges okai) A mohácsi csatavesztés utáni korszak Magyarország történetének egyik legmozgalmasabb időszaka. A három részre szakadt országban állandó volt a hadak vonulása: a török hódítás, a két király közötti trónküzdelmek, a Szapolyai-párton felvonuló török-tatár hadak, a magyarországi főurak közötti birtokviszálykodások a Partium vidékét, Felső-Magyarországot, s különösen a tokaji vártartományt, a Hegyalját igen erősen 1 A sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum Adattára 2 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. köt. Akadémiai, Bp. 1988. 121