A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

kialakultak a hagyományai, s a városok közelsége, a demográfiai nyomás, a divat egyaránt abba az irányba terelte a parasztokat, hogy emeletes házakat építsenek maguknak. Ezzel végülis sok szálat elvágtak életükben azok közül, amelyek a természeti feltételekhez való alkalmazkodás elemi követelményeit alakították környezeti kultúrává Dél-Európában. A folyamat azonban nem állt meg, átterjedt az Alpok hágóin és elöntötte egész Északnyugat-Európát, sőt Közép-Európa nagy részét is. Az első jelek már a középkorban mutatkoztak. Ekkor azonban még csak az urak és valamivel később a polgárok költöztek emeletes házakba. Aló. századtól kezdve azonban a parasztok is. A földszintes falu a periféria keleti látványa maradt. Csaknem hasonló lett a sorsa a belső udvaros kerített házaknak is. Az épületegyüttes funkcionális előnyeire már a rómaiak rájöttek. A középkorban pedig a majorokban tartották fenna munkakultúra ókori hagyományait. A parasztok tömegesen csak az elmúlt három évszázadban zárkózhattak fel előképeikhez. Ebben a földesurak és a hatóságok is sürgették őket. A kerített udvarok mediterrán világa - a jelek szerint - nem régebbi látványa a tájnak, mint ahogyan ezt Közép-Európában vagy az Atlanti-Európában helyenként tapasztalhatjuk. Meglehet, ebben az átalakulásban motiváló tényező lehetett a városépítészet, a szűk városi telkek beépítésének gyakorlata, mely a középkorban számtalan példáját nyújtotta a kis udvarú, négy oldalról épületekkel határolt városi teleknek. Kétségtelen, hogy a vidék építőkultúrájának átalakulása szakmailag a városokban működő mesterek munkakultúrájának hasznosításával kezdődött el. Maguk az építőiparosok közvetítették tehát a városi építkezések során elért eredményeket vidékre, csökkentve az anyagfelhasználást és növelve az épületszintek számát, racionálisabbá és statikailag teherbíróbbá téve az épületeket. Természetesen ez sem állt meg a Földközi-tenger partjainál, a divat hullámai átjutottak északabbra, Közép- és Nyugat-Európa után Skandináviában és Kelet-Európában mindenféle terepadottságon foltszerűen terjesztve a kerített udvarú házak építésének divatját. Ugyanezek a tényezők hatottak akkor is, amikor Fehér-Afrikában is kezdtek négy oldalról épületekkel határolt udvarú házakat emelni. Az átalakulásnak természetesen itt is voltak előhirnökei. Algériában a szaszanida és római időkben már álltak olyan villák, azaz udvarházak is, amelyeknek belső udvara kényelmesebbé tette gazdag lakóik életvitelét. Az arab időkben - a gazdaság fellendülése következtében szintén épültek ilyen házak. A 10-11. századból ránk maradt - kerített udvarú - épületek romjait tárták fel.

20 20 Fentres, 1987. 47-68. 104