A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - TOLCSVAI NAGY Gábor: Történeti és etnikai kapcsolatok a magyar nyelv iráni, török és mongol jövevényszavainak tükrében (magyar és angol nyelven)
Halászat, vadászat: méh, méz, agyar, szarv. Állattartás: ostor, tej, tehén. Kézművesség: ár, {fd)ék. Társadalom: árva, ma-gyar ('ember'), szer ('nemzetség'). Szellemi élet: hét, tíz, száz, ezer. Egyéb: eszik, (\ér)ér, ín, (víz)ér, (víz)ár, aszik. A török szavakat még bőségesebben osztályozhatjuk (a teljesség igénye nélkül). Lovasnomád életmód: ló, gyeplő, nyereg. Népnevek: besenyő, kun, örmény, török. Vallás: bölcs, báj, ünnep, bocsánat, koporsó. Állattartás: barom, ökör, bika, bivaly, ünő, borjú, toklyó, kos, gyapjú, túró, köpu, ól, karám, vályú, komondor, kuvasz. Földművelés: arat, búza, árpa, dara, ocsú, borsó, eke, sarló, őröl, konkoly, csalán, kender, gyümölcs, alma, körte, som, dió, szőlő. Öltözködés: ölt, illik, saru, csat, ködmön, köpönyeg, bársony, gyöngy. Társadalmi élet: gyula, kündü, sereg, törvény, tanú, tolmács, barom 'vagyon', tor, gyász, érdem, ildomos, gyarló, tűr, bosszankodik, bocsát stb., stb. Mit is üzen nekünk a magyar nyelv történetének e vázlatosan bemutatott szakasza? Azt, hogy a mindenkori magyar beszélő közösség, így a honfoglalás előtti is a hosszú és kiművelt kultúrával rendelkező beszélő közösségek kettős tulajdonságát mutatja eme régmúlt időkben is: egyrészt a nagyfokú nyitottságot és rugalmasságot, mellyel oly sok szót tudott befogadni azok közül, melyekre bizonyára szüksége volt, ugyanakkor minden korban nagyfokú nyelvi állandóságot, az eredeti nyelvhez való ragaszkodást tudott felmutatni és megvalósítani. Az iráni és török jövevényszavak nemcsak az akkor megtanulandó új életformát, tevékenységi elemet, művelődési összetevőt hozták magukkal, hanem a teljes ázsiai világot is közvetítették. (Egy részét természetesen csak áttételesen. Vagyis az iráninál messzebbi nyelvföldrajzi kapcsolatok keresését a magyarban továbbra sem indokolják a feltárt adatok.) A magyar nyelv az maradt, ami, magyar nyelv a maga változásaiban is e hosszú évezredeken keresztül, pontosabban egyre inkább azzá vált, miközben minden külső hatást dominánsan magához hasonlított (persze maga is változván). Végül hadd említsek meg egy olyan példát, mely éppen a közvetett kapcsolatok szerteágazó, s igen messzire vivő voltára utal, a történelem mély kútjának rejtélyeire, s egyúttal rímel konferenciánk címével is: a sztyeppe végpontjain mégis találunk egy közös szót, amely mind a magyarban, mind a koreaiban kimutatható a TESz tanúsága szerint, s e szó nem más, mint a könyv. HISTORICAL AND ETHNICAL RELATIONSHIP OF THE HUNGARIAN LANGUAGE BASED ON LOAN-WORDS FROM THE IRANIAN, TURKISH AND MONGOLIAN LANGUAGES „Deep is the well of history. Isn't it rather groundless?" That is the beginning of Joseph und seine Brüder by Thomas Mann, as the author is talking about past, the beginnig of man's history. In our researches we do just the same, as here, at this conference, too. We let down the gauging line again and again, and the past always tries to escape. After the themes touched here by the archeologits and historians let us have a brief look at the past of the Hungarian language, namely the field of loan-words. 130