A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - TOLCSVAI NAGY Gábor: Történeti és etnikai kapcsolatok a magyar nyelv iráni, török és mongol jövevényszavainak tükrében (magyar és angol nyelven)

Megjegyzendő, hogy Fodor István kutatásai szerint Kr. e. 2000-től a finnugorság, illetve inkább az ugorság szállásterületéről délre a régészeti ásatásokból fatjanovói kultúraként ismert népcsoport ősiráni nyelvet beszélt, így egy ponton a régészeti és a nyelvtörténeti korszakolásban megbízható etnikai-nyelvi egyezést találunk (Fodor 1975: 72). Az óiráni kor időbeli kereti Harmattá szerint hozzávetőleg Kr. e. 800 és 200 közé tehetők (Harmattá 1977: 176), tehát e korszak nagyjából az ugor kor végét, a magyarság önállósodását fedi le. Ebből az időszakból a következő iráni eredetű szavakat tartjuk számon: arany, nemez, fizet, öszvér, vászon, ostor, kard illetve a korszak végéről: szekér, hús. Iráni szavaink következő, középiráni rétege már a magyarság ázsiai és keleteurópai vándorlásához kötődik. Ilyenek: asszony, lúd, vért, valamint valószínűleg: gazdag, verem, zöld, méreg, üveg, rég, egész. Harmattá János a magyar nyelv közép-iráni jövevényszavai között több, különböző eredetű csoportot figyel meg. Eszerint „a kelet-iráni jövevényszavakon kívül még legalább négy réteget lehet megkülönböztetni: a régebbi és újabb alán, az északnyugat-iráni és a xvarizmi alán jövevényszókat. A régibb és újabb alán jövevényszók között a kronológiai határvonal az alán törzsszövetség felbomlása a hunok támadása következtében. [...] a régebbi alán jövevényszavak az ősmagyaroknak még a Volga-vidéki, északi alánokkal fennálló kapcsolatairól tanúskodnak [...] Az alán jövevényszavak nagyobb számú újabb csoportját az ősmagyarok az Azovi-tengertől északra, a Donyec- és a Don-vidéken vették át, amikor a szaltovo-majaki kultúra területét a IX. században elfoglalták" (Harmattá 1977: 181). Végül a Kr. u. 7. századtól a „perzsa", pontosabban a Kaukázustól északkeletre levő iráni nyelvekkel került érintkezésbe a magyar. Ennek nyoma a magyar vásár, vám és vár szó. Meg kell jegyezni, hogy az ősiráni szavak nagyobb számban szerepelnek a magyarban (visszakövetkeztetve az uráli, illetve finnugor alapnyelvben), mint az óirániak (ebből csak néhány mutatható ki biztos átvételként), míg a közép-iráni szavak újból feltűnően nagy számban jelennek meg (vö. Harmattá 1977: 172-81). Ez a korai kapcsolatok intenzitására, az ugor koriak lazulására, majd a magyarság önálló életében újbóli erősödésére mutat, feltehetőleg a délre, a Kaukázus felé történt vándorlás során, Kr. u. 700 után. A mongol jövevényszavak ügyét igen rövid idő alatt le lehet zárni e rövid összefüggésben: ellentétben régebbi nézetekkel a kutatásoknak már jó ideje jelen állásában a honfoglalás előttről mongol jövevényszó nem mutatható ki a magyar nyelvben. Egyetlen szavunk van, az ige ('verb'), mely csak a mongolból mutatható ki, (vö. mongol üge 'szó, kifejezés'), ám valószínűsíthetően ez is török eredetű mindkét nyelvben. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának Mutatója legalább 80 olyan török eredetű magyar szót sorol föl, melyeknek a mongolban is megtalálható a megfelelője, ez azonban nem mongol—»török, esetleg mongol—Körök—»magyar vagy mongol —>magyar átadási sort jelent, hanem török-magyar és török-»mongol sorokat. A történeti adatok és következtetések a nyelvtörténetiekkel egybehangzóan állítják mindezt. Török jövevényszavaink kérdésköre jóval összetettebb. A kérdést főképp Bárczi Géza és Ligeti Lajos munkássága alapján ismertetem (vö. Bárczi 1958., Ligeti 1986). A régészeti kutatásokból tudjuk (vö. Fodor 1975: 91), hogy a Kr. e. 13. században török nyelvű népek özönlik el a sztyeppe és a ligetes sztyeppe vidékét az Urálon túli területeken, az Irtis, a Tobol vidékén, ahol az ugorság időzött e korszak127