A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - HŐGYE István: Verbubválás Zemplénben a XVIII. században

VERBUVÁLÁS ZEMPLÉNBEN A XVIII. SZÁZADBAN HŐGYE ISTVÁN A XVIII. század elejétől, országgyűlési határozattal 1715-től kezdik szervezni az állandó hadsereget. A létszám biztosítására, a folyamatos feltöltésre szolgált a verbuválás, toborzás. Lebonyolítását a Werbung Kommandó végezte, melynek segítségére voltak a közigazgatás emberei, a községi bírók és a toborzó tisztek. Az eseményt katonafogásnak, később sorozásnak nevezték. Háborúk esetén gyakran szükség volt meg-megújított katonafogásra, melyet szinte mindig látványossággal kötöttek egybe, amikor a toborzók - már hivatásos katonának állt legények - mulatozással, tánccal, muzsikaszóval csábították a katonakorú legényeket a hadseregbe. Gyakran a verbuválásra díszes öltözetekben megjelenő, jól táncoló, mulató katonák sikeresen toboroznak kellő jelentkezőt, főleg huszárezredekhez, máskor azonban erőszakkal tudják biztosítani a szükséges létszámot. A toborzás hazánkban az 1848-as forradalomig volt szokásos, bár a forradalom és szabadságharc honvéd serege is toborzással növelte létszámát, különösen közismert Kossuth Lajos alföldi toborzó körútja, vagy Vasvári Pál híres és gyakori verbunkja, melyek nyomán tömegesen mennek katonának az ifjak. A néprajzban, népköltészetben, népzenében, de a szépirodalomban, zeneirodalomban is sok szép emléke maradt a verbuválásnak. Legismertebbek a katona költők-írók színes, eleven leírásai pl. Gvadányi József, Orczy Lőrinc, Amadé László, Barcsay Ábrahám versei. Nemcsak versben, hanem a katonaélet mindennapjainak bemutatásában is jeleskedett a zempléni verbuválást irányító, az újoncokat kiképző, gyakorlatoztató Csizy István (1728-1805) strázsamester, költő, aki életének utolsó szakaszát Zemplén megye szolgálatában Tokajban töltötte. A zeneirodalomban megmaradtak a híres verbunkosok, mint a kapuvári, kiskunsági verbunk, és mint a korszak divatos és kedvelt műzenéje, Csermák, Lavotta, Bihari muzsikája. A verbunkos táncnak is részletes leírásait találjuk, sőt az eseményt festők is gyakran megörökítették. A néprajzi szakirodalomban érdekes és értékes tanulmányok, adatközlések jelentek meg, legújabban Pesovár Ernő, Bálint Sándor, Dobos Ilona tollából.

1 A verbuválásnak, katonafogásnak országosan ismétlődő kísérő jelenségei, mozzanatai voltak, mégis helyi sajátosságokkal gazdagíthatjuk a szakirodalmat, ha egyegy táj, megye részleteiben megmaradt leírásait összevetjük, elemezzük. A katonaállításnak, hadfogásnak a történeti irodalomban különösen a köré csoportosuló törvénytelenségeknek, visszaéléseknek, panaszoknak van sok nyoma. Zemplén várme1 Pesovár Ernő: Verbuválás a reformkori Vas megyében. Vasi Szemle 1960. uő A magyar tánctörténet évszázadai. Bp. 1972.; Bálint Sándor: A régi szegedi katonaélet. Etnographia 1979. 54-68.; Szűcs Sándor: Szól a duda, verbuválnak. Bp. 1962. 505