A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - VARGA Gábor: Adatok a debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának történetéhez (1772-1842)

másnap eső érte, e miatt a fű keményen verődik a Szőllőbe, úgy hogy a gyomlálás majd annyit nyel el a költségbe, mint az igazgatás. 30 hordót kéne venni, mert szép terméssel vágynak, jó bor, eránt mutatnak reménységet."

38 A munkabérek ugyanakkor magasak. A kapálásért 36 krajcárt, kötésért 18 krajcárt kérnek. Ebben az évben június 27-én Fazekas Mihály (1766-1828) mint a kollégium perceptora egy delegációval Szikszón járt, s a birtok állapotáról jelentést írt.

39 A három szőlőt jó állapotban találta. A borok még mind megvannak és nem mennek el annyiért, mint tavaly. (Akkor 20 Ft-ot adtak érte.) A Ludas Matyi szerzője javasolta, hogy mivel a Rózsás-szőlő mellett van présház, a nagy távolság miatt a Nyúl-máji és a Vámosi útiak alá is kellene építeni. Szerinte a kollégium szikszói telkén álló hátsó romos épület bontási anyagából ezt kis költséggel meg lehetne tenni. Fazekasnak a kollégium szikszói inspektoráról jó véleménye alakult ki. Jószívű, a kollégium iránt hűséges embernek tapasztalta. A következő évben is nehezen mennek el a borok. Ennek akadályozója az is, hogy nyilván a hadi események miatt a kereskedőket nem engedik be Lengyelországba.

40 1810-ben újból a magas munkadíjakról olvashatunk. „Sokan már egy forintot is adnak kapáláskor, mert a sok esőzés miatt úgy elborította a fű és a muhar, hogy először nyesni kellett, azután kapálni.

41 A helyzet 1811 tavaszán is változatlan: „A drágaság és a szűk időknek volta miatt a Szőllő munkáltatásával nem tudunk boldogulni. A napi számosok béri legalább 30 garas, az Életnek nagy ára miatt, mert egy köböl gabona 30 R Forint."

42 Viszont az is igaz, hogy a borok ára is emelkedett. Szélig Áron szikszai kereskedő hordónként 85 R. forintot fizetett érte, s még a sajtó levet is átveszi azon az áron, mint a nyomottat. 6. Ns. Balogh László inspektorsága (1814-1818) 1814-ben - miután az aukciképpen lekötött 32 esztendő eltelt - megkérdezte Simonffytól a kollégium szikszói ügyvédje, nem volna-e jobb eladni a birtokot, mint bizonytalanra megtartani. Az ügyvéd, Teleki László vevőt is tudott volna rá, Nótárius Szilágyi Károly személyében. A kollégium vezetői azonban erről hallani sem akarnak. 1814. október eleji jelentésében azt írja Balogh, hogy az idő mostohasága miatt a szüretkor annyit is alig lehet várni, amennyiből a költségek fedezhetők: „Leg feljebb 6 vagy 7 hordó borokat reményihetünk, az sem jó lesz, mert még a mai napig is egy tökéletesen megért fillenget az egész határban nem produkálhattunk."

43 A munkaerőpiacon is tovább tartott a drágaság: a kapálás napszáma 60 krajcár, a homlitásé 48, a metszők 45-öt a nyitók is 33-at kértek. Sőt pálinkát is kellett adni a munkásoknak egész nyáron 17 itzét. A borok viszont - miként ekkor a Hegyalján is - nemigen voltak eladhatók. 1817 januárjában egy évi hitelre tudta volna csak eladni 34 Ft-ért hordóját. 38 31. Uo. II. 21. b. 1808. VII. 11. 32. o. 39 Fazekas Mihály: Összes művei. Budapest. 40TtREKLt. II. 21. b. 1809. VII. 15. 42. o. 41 Uo. II. 21. b. 1810. V. 28. 52. o. 42 Uo. II. 21. b. 1811. IV. 13. 53. o. 43 Uo. Ii. 21. b. 1814. X. 4. 62. o. 498