A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - PANDUR József: Munkácsy és rokonsága

lett. Most is látom, ahogy a mostohalányommal éjnek idején elindultunk a városba gyógyszerért..." A riportban közölt rajz az elhangzottak után gyorsan gazdát cserélt, mert ugyanabban az évben nyáron, a pécsi rokon Szerémy György fiával meglátogatta Edelényben Dr. Farkasnét Weinberger Irént, aki Juliska unokahúga volt, a rajzot már ott látta, lefényképezte. Szerémy Györgytől tudjuk azt is, hogy nagyanyja testvérétől Juliskától értékes ajándékot kapott esküvőjére, egy francia nyelvű Munkácsy-tanulmányt, a festő ajánlásával „Kedves húgomnak Juliskának - Miska". A könyvnek a háborús években Öskün nyoma veszett. A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy ha valaki tudni akart valamit a festőről, Juliskához sietett. A tudakozók gyakran méltatlankodtak, mert „gyakran" Juliska csak készült, bogarászott az írások között. „Munkácsy Mihály apja és anyja arcképét is őrizte hosszú ideig.

10 A 60-as években is sokan keresték fel Munkácsy Emiinét Keresztesen, kértek és kaptak, vásároltak tőle relikviákat, különösen akkor, amikor nehéz anyagi helyzete szükségessé tette azok eladogatását.

11 Utolsó éveiben a kastély közelében lévő kis házban lakott, távoli rokona Nemespanni Iván gondozta. Edelényben 1969-ben még egy kisméretű háromfigurás kép került a rokonlátogatók elé, ezt a rajzot is Szerémy György mentő szándékkal megörökítette. Munkácsy Mihályról és Juliskának sógorával történő utolsó találkozásról a családi levéltárban megtalált Hofmann Irén levele számol be.

12 A levél 1935-ben íródott, akkor, amikor megjelent Harsányi Zsolt Ecce Homo című könyve, azt a rokonság elolvasta, megvitatta, ekkor került sor a könyvbe már nem, a pontosításra, korrektúrára. „Még a természetes fia halála sem úgy volt, mert ő azt nem otthon, hanem Pesten tudta meg, sürgönyileg; előtte való nap még nálunk ebédelt, (Cili nem) másnap jött a sürgöny, ez volt a kegyelemdöfés az ő már úgyis meghibbant fejének... alig bírta annyira lecsendesíteni, hogy két nap múlva elutazhatott oda Cili és Malonyay, (ezt az utat röviddel aztán leírta M.) Bádenben megcsinálták vele a végrendeletét, amit aztán hiába támadtak meg Emilék. Párizsban két nap és éjjel feketekávéval tartották ébren, azt az úgyis ideges, őrült teremtést, hogy a legkisebb vázlatát is aláírassák vele, mert csak így volt értéke! Akkor aztán elvitték az őrültek házába, hogy Juliska és Emil felkeresték, de nem ösmert rájuk, csak viszonozta a kalapemelést, aztán rögtön a virágágyakat lépkedte keresztül. - Cili pedig élvezte a vagyont, amit az ő rokonai kaptak. Szegényt hazahozták, állítottak neki nagy sírem3. kép. Hofmann Antal 10 Weinberger Györgyné: Hofmann Irén levele (Szerémy György gyűjteményében) 11 Nemespanni Ivánné (Budapest) közlése 12 Weinbergerné, Hofmann Irén levele, Szerémy György gyűjteményében 471