A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - RÉMIÁS Tibor: „Igaz híved: Herman Ottó”. (Herman Ottó és Kovács Lajos polotikai vonatkozású levelezéseiből)

1894. január 18.: „... szükségesnek tartom a törvényhozásban való fölszólalást. Ettől a »vakmerőségtől« sok függetlenségi 48-asnak égnek meredt minden hajszála; a vége azonban az, hogy minden igazi férfi helyeslé tettemet és sok ijedező ember visszanyerte bátorságát. A »Magyar Állam« ebből az alkalomból mindössze „a londoni zsebmetszők protektora" czímmel tisztel meg, amiért alkalmasint sajtópert kap, amidőn a modern sajtót kissé tüzetesen világítjuk meg... Egy napon át feküdnöm kellett, mert meghűltem: nagy volt a megrökönyödés még a kormánypárton is; azt mondták: az egyetlen bátor ember - most itt kell lennie. Lelkületemmel ugyan állott mint a Sión hegye - kivált, ha reátok támaszkodhatok!"

34 1894. május 23.: „A legbizalmasabb alakban vedd tudomásul, hogy Bécsből igen rossz híreink vannak. Erdélyből jövő bizalmas értesítéseim leghatározottabban állítják, hogy az oláhságot valaki biztatja, innen elszemtelenedése".

35 1894. június 1.: „Rövid távsürgönyöm kiegészítéséül fogadd kegyesen részemről a következő rövid commentárt. Én a Wekerle kormányát az egyházpolitikai kérdésekben addig támogattam, amíg e tekintetben eljárása teljesen correct volt s megegyezett avval a programmal, amelyet előttetek kifejtettem. De oda már nem követtem volna Wekerlét, hogy elfogadjam egy sereg új mágnásnak kinevezését, pláne az öröklés formájában. Egy liberális ügy keresztülvitelét egy reactionátius föltételhez kötni, az nem járja! - Gondolom egyetértek veled, hogy hazánknak legsürgősebb dolga a feudális maradványoktól szabadulni s helyökbe munkás polgárságot állítani. Ez a feltétel, amely miatt Wekerle bukott, sokat von le abból a prestigéből, amelyet szerzett. Szerintem föl kellett volna venni a nuntium (hivatalos jegyzék a szerző) és renuntium (ellenjegyzék - a szerző) harczot, akárcsak egykoron a magyar nyelv ügyében, melyet a felső tábla vagy 15-ször utasított el illetőleg vissza. Kérlek vedd e sorokat bizalmasan. Most már kevés idő múlva lehet beszámolni".

36 b) Herman Ottó helyzete a párton belül 1890. június 15.: „Ami az én helyzetemet illeti, úgy az nehéz ugyan, de föltétlenül tiszta, amit mindenki elismer. Helfyvel szemben azt mondtam, hogy én mindég radicálisan függetlenségi voltam s ugyanily liberális is, tehát nem csatlakozhattam másokhoz, mint azokhoz, akik függetlenségieknek és liberálisoknak vallották magokat (5. kép). Várjuk meg a turini eredményt, amelyről legott tudósítlak. A mandátumot tegnap adtam be, Ráczffy személyesen vette át".

37 1890. július 24.: „Ami a párt ügyét illeti, a huzavona rettentő, az én helyzetem nem könnyű, mert álláspontom előrehaladott, itt pedig sokan hátrafelé kezdenek nézni... a békéltető tanácskozáson... a mieink bizonyos fokig engedtek az egész soron, főképpen pedig a párt elnevezés, a personálunió terminus dolgában... Az egyházpolitikai kérdésekben Justhék arra fektették a fősúlyt, hogy a clericálisok a pártban maradhassanak. A mieink alapjában véve nem concedáltak semmit, de nem ál34HOM HTD 94.96.1.12. 35 HOM HTD 94.96.1.13. 36HOM HTD 94.96.1.14. 37 HOM HTD 94.96.1.1. 440