A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - RÉMIÁS Tibor: „Igaz híved: Herman Ottó”. (Herman Ottó és Kovács Lajos polotikai vonatkozású levelezéseiből)

Pompás borokat adott, többek között a lipcsei fuggerektől is igen jót, de miután tegnap kérdésére azt jegyeztem, hogy a hegyaljai aszú erősebb; olyat is hozott; de hát az nem volt egy minőségű. Holnap még egész délután Kossuthnál leszünk ebédre is éjjeli tízig s onnan elbúcsúzunk tőle, azt hiszem örökre, mert ő többet nem jön Magyar Országra, mi pedig bajosan ide, a roppant távolságra. Holnap után reggel megyünk Genovába, mely a középtenger mellett fekvő nagy kikötő-város; először fogok látni tengert, melyre oly régen kíváncsi vagyok és előbb idegen tengert, azután haza menőben a mi tengerünket, az Adriát. Sietve írok, s a politikai részt talán nem is fogja tudni elolvasni, de ezt is sietve teszem, minden időnket igénybe veszi a tapasztalás vágya, s csak 10 órától írhatok legtöbbnyire éjjel."

25 Turini tartózkodásuk utolsó napjáról következő, 1881. november 19-én már Genovában keltezett levelében

26 ad rövid beszámolót. így kezdi: „Kedves Adélom! Amint mindennek, úgy a mi turini gyöngy életünknek is vége van." A harmadik nap délelőttjén ellátogattak a királyi fegyvermúzeumba és az egyiptomi múzeumba is. A városnézés alatt Kovács Lajosnak a következő ötlete támadt: „... s vettem egy álló képi rámát, melyet postán a kereskedő küld Miskolcra, - ez a Kossuth képének lesz. -" Majd így folytatja: „Kimerülve a sok járás-kelésben, jólesett a villás reggeli, melyet rendesen délután 1 órakor költünk el - midőn annak végeztével szalad be a terembe fő Kellner, mondva franciául, hogy Kossuth úr jön Önökhöz; még ki sem mondta, az öreg előttünk állt azzal a mosolygó jóságos arczával, melynél csak bölcsessége hódítóbb. Turinban tudják általánosan, hogy Kossuth senkivel, még diplomátiai követekkel sem akar érintkezni, habár sok kísértésnek volt is kitéve már; azért volt meglepve a Kellner, s volt is most respectusunk előtte. Az öreg egy órai beszélgetés után hazament, kérve, hogy mi is kövessük (ebédre); mit szívesen tettünk meg, - én előbb a nálla lakó nővére, Rutkaynénál tisztelegvén... Ez úttal majd egész délután Kossuthtal töltvén nálla voltunk mint rendesen 7 órakor ebéden, s miután reggel 5 órakor a továbbutazás miatt fel kellett (korán) kelnünk, 10 órakor érzékenyen elbúcsúztunk Kossuthtól, ki mindkettőnket kétszer megcsókolván, igen köszönve, hogy felkerestük, s emlékül egy cabinet arczképet saját alá- m. írásával adta át, melynek lesz a küldött /<*--* ráma. -" (4. kép). " . v Firenze „milliókat érő szobrainak" ,«•> />*^mí««//!/*?/. káprázata után, november 24-én érkeztek meg Rómába. „Elértünk hát utazásunk 4. kép. A „szent öreg" portréja 25 HOM HTD 94.102.1.5. 26HOM HTD 94.102.1.6. 437