A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - FÜGEDI Márta: A gödöllői művésztelep és a matyó népművészet
11. kép. Juhász Árpád: Mezőkövesdi menyecskék. Posztó alapon selyemhímzés varintós kendő színes keretként veszi körül a fejet... a sátoros kendő mint valami tető, fedi be a fejet,... a szabályosan szedett redőjű szoknya lefelé harangosan kiszélesedik, a járásnál szép hullámjátéka van a szoknya alól felvetődő fodroknak, a kötény alapszíne a fekete, mely mintegy basszusát képezi a sok élénk magasabb hangoknak megfelelő színeknek stb". Mondanivalóját rajzokkal illusztrálja (7-8. kép). Gazdag ismeretanyaga és néprajzi megfigyelései szolgáltak alapul Juhász Árpád iparművészeti és festői munkásságának is. Az Asszonyok c. rajz batyuval vonuló oldalról ábrázolt nőalakjainak sorát applikációs posztó faldíszen is megismételte, s rokon ezzel az 1912-ben kiállított Templomba menő asszonyok c. kép hasonló ritmusú sora is (9-10. kép). Jellegzetesek mezőkövesdi viseleteket megjelenítő festett fabábui, melyet 1913-ban kiállításon is bemutatott. Ezeket felesége festette ki, s szintén az ő keze munkáját dicsérik a hímzett faldíszek és selyemhímzések. Közös jellemzőjük, hogy jellegzetes mozdulatok megragadásával varázsolják élővé a viseleteket (11. kép). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a legjelentősebb gödöllői alkotók mindegyikének életművében megjelenik a matyó népművészet élménye. Mindez igazolja, hogy eljutott hozzájuk a matyó népművészet híre, és megérintette őket az eszmerendszerükbe jól illeszkedő látványos matyó népművészet és a Mezőkövesden megismert népélet. A legmélyebben és legárnyaltabban Juhász Árpád és Undi Mariska művészetét befolyásolta a felfedezett matyó népművészet, de eltérő módon. Őket személyes kapcsolatok is kötötték a matyósághoz, hosszabb ideig visszatértek Mezőkövesdre. A matyó népművészetnek a századelő művészetére gyakorolt hatása még újabb kutatásokat igényel, és árnyaltabbá teheti a magyar szecesszió és a népművészet sajátos kapcsolatáról szóló ismereteket, de a néprajztudomány számára is új aspektusból világíthatja meg a századelő kiemelt népcsoportjainak népi kultúráját. A gödöllőiek eszmevilágában tehát a népélet és a népművészet önmagán túlmutató helyet kapott. A népet és a művészetet azonban nem történeti-társadalmi aspektusból tartották fontosnak és tanulságosnak, hanem erkölcsi-esztétikai példaként állították maguk elé. Népi életképeik a népélet vállalását, a népművészet tanítómesterként való tiszteletének és folytatásának igényét sugározzák. A képek a mindennapi vagy ismétlődő falusi jeleneteket örökítették meg, de az időtlenségbe vetítve azokat. Céljuk a népművészet és a népi életmód általuk elképzelt ideális szépségének, harmóniájának érzékeltetése, a „teljes élet" szimbólumává emelése. A gödöllőiek szerepe sajátos, ugyanakkor felemás is a magyar művészet történetében. A népi forrásból nyert ihletet, a formai, szerkezeti és szemléleti tanulságo426