A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FÜGEDI Márta: A gödöllői művésztelep és a matyó népművészet

f 7-8. kép. Juhász Árpád matyó viseletrajzai legalázatosabban közelítő egyénisége volt Juhász Árpád (1863-1914).

22 Kőrösfőivel együtt Lotz Károly festészeti osztályának növendéke volt. Mint a Malonyai-kötetek fő illusztrátora, rengeteget járta az országot. 1905-ben telepedett le Gödöllőn, s korai haláláig ottani lakos maradt, innen utazgatott. A gödöllőiek közül a legmélyebben ő kötődött a matyósághoz, élete utolsó éveiben szinte állandóan Mezőkövesden tartózkodott. „Különösen megkapta a matyó művészet eredeti és tüzes szépsége, s művei élénk dokumentumai mindannak az artisztikus gazdagságnak, amely Mezőkövesd vidékén született"—írták róla a Magyar Iparművészet hasábjain 4914-ben.

23 Keserű Katalin így jellemzi Juhász Árpádot:

24 „...nem volt nagy művész..., de jelentős volt közvetítő szerepe a gödöllői művészet vagy életfilozófia kialakításában, és élete végéig nem szűnt meg alázatos és áldozatos szolgája lenni azon célnak, ami a gödöllőieket elsősorban összekapcsolta: a népművészet »felfedezésének«, megörökítésének, s mindenekelőtt a nép, »a vidék ébredése« előkészítésének, a kultúrában eddig ismeretlen értékek és készségek például állításának". A népművészet divatja, piaca helyett annak és alkotójának megbecsülésére, jelentőségére, majdan lehetséges szerepére hívta fel a figyelmet: „A nép ismeretlenül, titokban, méltánylás nélkül faragta, festette, hímezte a tulipánt, még mielőtt felfedezték azt Pesten, hogy gomblyukukba tűzzék ideig-óráig." Juhász Árpád a többiektől eltérően, nem vallotta határozottan a népművészet nagy művészetbe ültetésének elvét. Munkáit is elsősorban a néprajzi alaposság, a do22 Juhász Árpád művészetéről lásd: Lyka K, 1914. és Keserű K, 1982. 41^*9. 23 Lyka K., 1914. 262. 24 Keserű K, 1982. 44. 424