A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FÜGEDI Márta: A gödöllői művésztelep és a matyó népművészet

landó tagok közé tartozott, Mariskát ez is kötötte a telephez. Azon művészek közé tartozott, akik a legátfogóbban próbálták megvalósítani az összművészet elvét: a freskófestészettől a divattervezésig, a könyvillusztrációktól a gyermekjátékokig a művészet minden ága foglalkoztatta, s minden műfajban legfőbb inspirálója a népművészet volt. Undi Mariska a népművészet egyik leglelkesebb gyűjtője és feldolgozója volt. A század elején, 1905-ig a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán is dolgozott. Malonyai erdélyi népművészeti köteteinek anyaggyűjtésében is jelentős munkát végzett. 1903-tól járta az országot, gyűjtötte és rajzolta a népművészet tárgyait, elsősorban a viseleteket és a hímzéseket. 1901-től jelentek meg alkotásai kiállításokon: applikációs párnák, hímzett falvédők, terítők, 1906-ban pedig népi hímzéssel díszített ruhatervei is megjelentek az Új Időkben. Azok közé tartozott, akik a kalotaszegi mellett a matyó népművészetet a legkorábban felfedezték, és saját művészetükbe emelték. 1904-ben az Iparművészeti Társulat gyermekjáték-pályázatán díjat kapott karakteres, népi fajátékokat idéző játékterveivel, melyek között számos matyó figura is volt. Figurái a matyó népviselet dekoratív vonásait és arányait hangsúlyozzák. Fő művét, a Népszálló ebédlőtermének freskódíszeit 1911-ben fejezte be.

20 A trapéz alakú falmélyedésekben dekoratív, stilizáló ábrázolásmódjával népi alakokat, népszokásokat, falusi életképeket mutatott be. A népművészet színességét, ornamentális gazdagságát elvenítette fel a szokatlan adottságú térben. „A képek Magyarország legfestőibb népviseleteit mutatják be az illető tájék népének foglalkozását jellemző jelenetek alakjában. Alakjai inkább csak típusok: ruhatípusok, formatípusok, színtípusok" - írja Undi Mária művészetének elemzésekor Elek Artúr. A legismertebb népcsoportok bemutatásának sorában természetesen található matyó életkép is. (5. kép.) A mezőkövesdi almavásár c. falfestményen sajátosan stilizált formában sorakoztatja fel egy piaci jelenetben a női népviselet különböző változatait, az egyes alakok mozdulatának kiválasztásával is a dekorativitást hangsúlyozva. Undi Mária néprajzi gyűjtőútjainak legjelentősebb eredménye azonban a hímzésgyűjteménye volt. A különböző tájegységek hímzésmintáit több kötetben mutatta be a Magyar hímvarró művészet (1934) és A magyar kincsesláda füzetei (1933-36) c. munkáiban. Természetesen sokat foglalkozott a matyó népművészettel, a matyó hímzéssel is, a 4. kép. Zichy István: Matyó parasztok. Litográfia, 1908 20 Vö. Elek A., 1912. 41-46. 422