A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban

tányért.

36 Díszítésük a peremen tömött koszorú, alul felülnézeti rózsa. Ezek a tányérok is jelzik, hogy a Bükkalján és a matyó falvakban gyűjtött, rendre Gyöngyösre lokalizált hevesi stílusú cserépedények között számos keresztesi vagy szomolyai is lehet. Mezőkövesd nem volt kerámiakészítő központ. Olyannyira nem, hogy egyetlen iparos összeírás sem említ ott fazekasokat. Egy-két mesternél több nem élhetett egyszerre a városban, nevét is csak egynek ismerjük. Az 1880-as években formázta edényeit, több szignált és datált butykoskorsóját őrzi a Matyó Múzeum. Ezek alapján Demkó Lajost közepes képességű mesternek tartjuk: formakészsége jó, díszítésben nem tudott egyedit alkotni. Egyetlen 1882-es kulacsán kívül nem ismerünk összefüggő koszorú, vagy szerves virágcsokor ábrázolását. Jobban kedvelte a pontokból és rövid pálcikákból álló, írókázott, kisebb szerkeztetlen díszítést. A fenti kulacs kivételével minden ismert edénye 6. kép. Mezőkeresztes, hevesi stílusú tányér (HOM: 53.217.2., fotó: Kulcsár Géza) 7. kép. Ifi. Rem Lajos edényei. HOM: 53.27.2., 53.147.1., 53.5.1. (fotó: Kulcsár Géza) 36 NM: 141.671., 141.669., 141.67. ltsz. 403