A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban

Jolsva Sajó ^ Miskolc Ónod _ Eger

A ^zomolyi Tallyc Szerenc ezócsát esztes Tiszafüred *>>, 25 1. kép. Kerámiaközpontok a XIX. század végén Észak-Magyarországon nyira, hogy egyik-másik darabot csak a felirata alapján tudjuk lokalizálni, mert a stílusjegyei alapján fenntartás nélkül helyeznénk pl. a tiszafürediek, a mezőcsátiak vagy a sárospatakiak közé. Abban azonban mégis egységes az ónodi díszítés, hogy nem vette át a legjellemzőbb díszítményelemeket a másik három fazekashelytől. E három településen eltérő technikával készült, más-más ízlést képviselő stílust alkalmaztak az edényeken: egyrészt zöld máz alá karcolt (Mezőkeresztes) vagy festett (Mezőkövesd) kulacsokat és butéliákat, valamint stílustiszta ún. gyöngyösi, tehát hideg krétafehér alapra kékzöld-vörösbarna és mangán, ecsetes díszítésű edényeket készítettek. Az elnevezés azonban nem pontos, hisz Gyöngyös mellett Pásztón és Egerben is hasonló fazekasmunkák születtek, tehát ez a díszítés - hasonlóan a gömörihez - nem egyetlen településhez, hanem egy nagyobb tájegységhez köthető. Ezért a következőkben hevesi stílusnak fogom nevezni. Megállapítható, hogy a Bükk hegység a népi kerámiában stílusválasztó határként fogható fel. Megvizsgálva Ónod, illetve Mezőkeresztes, Mezőkövesd és Szomolya piackörzeteit és vásározó helyeit, a lakosság társadalmi és vallási összetételét, magyarázatot kapunk az elkülönülésre (/. ábra). Ónod egykor virágzó, református többségű mezőváros, fontos vásározó hely volt. A 19. század közepén még évi 5,

5 1939-ben 4 országos állatvásárt és 8 országos állat- és kirakodóvásárt rendeztek.

6 A piac körzetébe tartozó települések jó része 5 Fényes K, 1859. 163. 6 Csíkváry A., 1939. 110. 395