A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

A HANGONY-VÖLGYI BEJÁRÓ MUNKÁSOK A HETVENES ÉVEKBEN Néprajzi változásvizsgálat DÖMÖTÖR ÁKOS A nagycsalád szétbomlása a századforduló előtt A Hangony-völgyi munkáscsalád jelenkori változásait, régi elemeinek töredékes megmaradását és az új jelenségek felbukkanását a századfordulón szétbomlott nagycsalád egykori életének felelevenítésével érthetjük meg csupán.

1 Régen eltűnt a feudális természeti gazdálkodás, amelynek talaján magatartásformák szigorú rendszere, szemléletmódok és felfogások, rokonsági organizmusok hagyományosan működő láncolata alakult ki. A természeti gazdálkodás következtében létrejött emberi természet akármilyen szívósan őrizte az egységet biztosító régi kultúra egyre anakronisztikusabbá váló elemeit, az új termelési viszonyok kényszere könyörtelenül szétverte a feudális idillben ringatózó helyi társadalmak világát. A palóc nagycsaládokban szigorúan megszabott rend uralkodott még a századfordulón, de a helyi társadalmak a feudális világ bomlását és a tőkés viszonyok erősödését mutatták már húsz évvel előbb. A gazda a nagycsaládban mindenkinek parancsolt, és a gazdasszony, rendszerint a felesége a belső háztartás korlátlan kezelője volt. A paraszti telkek elaprózásának a megállíthatatlan folyamata miatt viszont a palóc községekből kora hajnalban munkát kereső emberrajok keltek vándorútra a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben. A summásság, az időszakonként más vidékeken vállalt mezőgazdasági munka tulajdonképpen a mai bejárás korai előkészítője volt: kialakította a földhöz kötött és szoktatott egykori jobbágyokban a vándorlás képességét, majd szokását, és rákényszerítette őket, hogy munkaerejüket rendszeresen eladják. A munkaerő eladása pénzben kifizetett bér ellenében döntően átformálta gondolkodásukat, mert ezután a saját maguk újratermeléséhez szükséges javak számszerűen kifejezhető módon jelentek meg tudatukban. A kölcsönös segítség fejében végzett munka egyre inkább rokoni-ismeretségi kapcsolatokban érvényesült. A mezőgazdasági és ipari bérmunka megjelenésével a „munkával való fizetés vagy viszonzás" bizalmas ajándék jellegét öltötte fel. A bérmunkával szemben a „kölcsönös munka" a faluközösségekben élők rokonsági-ismeretségi viszonyainak erősítője maradt.

2 Az országosan elterjedt rokonsági hagyományok sajátosan kapcsolódtak össze a kohászati munkavállalás, illetve a bejárás által kialakított helyzetben. 1 Pintér Sándor: A palócokról. Népismertető tanulmány. Bp., 1880. 16. 2 Fél Edit: A magyar népi társadalom kutatása. Bp., 1948. 33. 373