A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

vízió elterjedésével és kb. erre az időszakra tehető városba járással - ami a buszhálózat kiépülésének, illetve a falut az ipari munkahellyel való összekötésnek köszönhetünk - magyarázhatjuk. Elsősorban a városi középfokú oktatásban részt vevő fiatalok és a már munkába járók harcolták ki a szórakozás lokális közösségen túli gyakorlásának jogát. A falusi ember életének ez a házasságát megelőző esztendők időszaka a legnyitottabb szakasza. Az ismeretségi, baráti kör ekkor a legszélesebb, s ekkor kap jogot egy szabad pénzköltésre és utazásra is. A házasságot követően ez a kapcsolatrendszer és a lehetőségek korábbi köre szinte egycsapásra leépül, s helyét a családi kötelezettségek veszik át. A 60-as évek motoros fiataljai házasságkötésük után szinte sohasem ülnek már motorra. A közös együttlétnek, amikor rokonok, barátok együtt lehetnek, egyik lehetséges formája a vendégség. A legutóbbi időkig szinte ez az informális intézmény az ünnepi alkalmakhoz kötött, hétköznapi megvalósulása alig van, ezért a következő fejezetekben szólunk róla. Szokás - ünnep A szokásokat, illetve ünnepeket a tárgyalt korszakunkban a következő főbb csoportokra oszthatjuk: egyházi eredetű ünnepek, a gazdasági év szokásai, a különböző intézményekhez kapcsolódó megmozdulások - az államtól az iskoláig - és az emberi élet fordulóihoz kötődő, illetve periodikusan ismétlődő alkalmak. Az ünnepekről általában elmondható, hogy a társadalom életének legkitüntetettebb alkalmainak számítanak, amikor a társadalom a kultúra különböző szféráit együtt és egyszerre működteti és közszemlére vonultatja fel. Az ünnep időmérő, a társadalom, az egyén életében határkő, állomásjelző, az embert dolgaiban és cselekvéseiben megerősítő, szentesítő, a közösség különböző értékeket bemutató. Az egyházi év, a gazdasági év és a naptári év egymástól eltérő számításon alapulnak. Az egyházi év Jézus születését megelőző 4 vasárnappal előbb kezdődik, vagyis adventtel. A gazdasági év az őszi betakarítást követően, lényegében az őszi munkákkal, más számítások szerint a vegetáció tavaszi megindulásával kezdődik. A naptári év, mint legegyszerűbb időszámítás a keresztény kultúrákban január elsejére esik. A paraszti társadalom a mezőgazdasági termelés kizárólagosságának korszakában még e hármasságban élt. Ebben a rendszerben elsősorban az egyházi s a gazdasági év épültek egymásra. Korszakunkra az a jellemző, hogy e korábbi klasszikus modelltől nagymértékben eltávolodott, e rendszernek csak töredékeit tartotta meg. A gazdasági év szokásainak elmaradását egyfelől a természettől való függőség csökkenése, másfelől a korábbi vegyes gazdaság jelentőségének háttérbe szorulása okozta. Az egyházi ünnepek térvesztését egyrészt az egyház szerepének általános csökkenése - az állam megszorító intézkedései és a hívek elfordulása nyomán -, másrészt az a tény okozta, hogy az új társadalmi és termelési viszonyok között megszűnt ezzel adekvát kapcsolatban maradni. A társadalmi igények új ünneprendszer kidolgozását tették szükségessé. A társadalom életében lényegében két egyházi eredetű ünnep maradt fenn napjainkig. E két ünnep, a karácsony és a húsvét a korábbi egyházi év fordulópontjai, a jézusi történet lényegét adó események, vagyis Jézus születése, illetve halála-feltámadása. A társadalmi gyakorlatban azonban mindkét ünnep szinte elvesztette egykori egyházi jelentését, és így vált talán napjaink két legjelentősebb ünnepévé. Az „értelmezésvesztésre" jó példa a pünkösd esete. Pünkösd, Jézus mennybemenetelének ünnepe, sarkalatos pontja az egyházi tanításnak, de Jézus életének is. Ennek el363