A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

túra szférájában egy visszafejlődést tapasztalhattunk, úgy a szellemi műveltség terén is időszakos leépülés tanúi lehettünk. Sőt, részben a „visszafejlődés" folyamatát is megfigyelhetjük. Alapvetően a XIX. századra jellemző informális megoldások visszatérésével, amit ugyanis a XX. század első felében az intézmények szerveznek és működtetnek, az most ismét visszakerül az egyéni kezdeményezés és működtetés szférájába. Közel két évtizedig, kb. a 60-as évek közepéig jól körültapogatható rendszert tudunk leírni. Ezt az időszakot tekinthetjük most tárgyalt témánkban az első korszaknak. Az ezt követő második korszak egy erőteljesen felgyorsuló, nyitott és az új értékek iránt befogadó korszakká válik. Ismeretes, hogy 1948-ban az egyházi iskolákat államosították, s kötelezővé tették a 8 osztályos oktatást. Az óvodák ugyanakkor, melyek addig közvetlenül a község alá tartoztak, bezártak, s a hálózat újbóli kiépülése majd csak a 60-as évek végére, a 70-es évek elejére tehető. 1948 után majd minden településen - a korábbi önigazgató egyletek és körök megszüntetésével - művelődési házat, illetve otthont, „kultúrházat" emeltek, mely azonban sohasem töltötte be azt a széles körű funkciót, és sohase volt oly kedvelt, mint elődjei, amelyek helyébe lépett. A „kultúrház" nem tudott szervesen beleépülni a falusi társadalom testébe. A termelőszövetkezetek megerősödésüktől kezdve aktív támogatói lesznek a falusi intézményeknek, pl. a részben társadalmi munkából épülő óvodának, művelődési háznak. 1945, de különösen 1948 után az egyház, mint a helyi társadalmat erőteljesen szervező erő visszaszorult. Nemcsak az oktatás pozícióját veszítette el, hanem a középkorúak ellenőrzése és szervezése fölötti hatalmát is. A politikai gyakorlat azonban nemcsak az egyház tényleges jogkörét nyirbálta meg, hanem az egyház tagjait is mintegy megfélemlítette, távol tartotta őket, azaz az egyház nem léphetett, tagjai pedig nem mertek lépni, egymás felé közeledni. Volt egy rövid időszak, amikor a falusi értékrend által vallott egyházi alapfunkciók - keresztelés, esketés, temetés sem valósulhatott meg konfliktus nélkül. Máig érvényesen megállapíthatjuk, hogy az egyház elvesztette normát szabó ténykedését, s mindössze a hitélet, alapfunkcióit képes csak ellátni. Az egyháztól való elfordulás erőteljesebb a protestánsok körében, a fiatal és középkorú generációk tagjainál, valamint a nagyobb településeken. Az egyház szerepe erőteljesebbé vált a 70-es évek elejétől kezdve az elmaradt régiókban, az intézményrendszer-nélkülivé vált falvakban és az idősebb nők körében, ott, ahol egyáltalán még maradt a községnek lelkésze. Megfigyelhető az idősebb 60 év fölötti - nők körében, hogy aktivitásukat elvesztve templomlátogatókká válnak. Korábban, ainíg munkahelyükön, családjukban, háztartásukban dolgoztak, s „közösségben éltek" nem látogatták a templomot. Ahogy viszont perifériára sodródnak, újabb emberi közösséget találnak a templomban. E folyamat mellett megfigyelhető az emberek egy részének szintén növekvő vallásossága. Ennek terepe azonban nem a nagy vallások, hanem a fejlődőben levő kis egyházak vagy korábban üldözött szekták, vagy éppen a „beleszületett" egyháztól független népi vallásosság. Ilyen törekvésnek kell ítélni a rendíthetetlen búcsúba járás gyakorlatát. Igaz, hogy ennek van az utóbbi időben egy kirándulás jellegű funkciója is, mégis az a fontos, hogy ezeknek a hivatalos egyházi szervezésen túl öntevékeny jellege van, s az egyháztól független „szertartásrendje" alakult ki. Az ünnepeken túli emberi érintkezések terepe 1948 után ismét nagy részben a közös munkavégzésekhez szorul vissza. Ilyen munkák a kukoricafosztás, a kényszerűen „fellendülő" háziipar-tevékenységben a fonás, a tollfosztás, a csigacsinálás. A két világháború között szinte minden faluban vasárnaponként a kocsmákban bált szerveztek, ahol a középkorú generációk is megjelentek. 1948 után ezek az alkalmak - mint ahogy a kocsmák is - megritkultak. Korábban a helyi társadalomban 360