A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

sem egy-egy típus uralkodik, hanem 2-3 generáció lakberendezési szokásai és normái élnek egymás mellett. A falusi társadalmakban a 70-es évekig az a norma uralkodott, hogy a házaspárok azon bútorok között élték le életüket, amelyet egybekelésükkor kaptak, vagy a házasság első éveiben szereztek. Az 50-es évektől kezdve házasságot kötött emberek esetében ez a norma a 70-es évektől már megváltozhat, azaz a házaspár élete során több garnitúrát is vásárolhat, többször változtathatja környezete tárgyait. Az 1960-as évek elejéig uralkodó forma volt a két háború között általánosan jellemző hálószoba-garnitúra. A kézműiparosok által készített bútorzat két szekrényből, két éjjeli szekrényből, toalett-tükörből, két ágyból, asztalból, s székekből állt. A bútorokat szimmetrikusan helyezték el: az ágyakat vagy párhuzamosan rendezték el, azaz a szélső falakra tettek egy-egy ágyat, mellé az éjjeli szekrényt, s az ágy végébe a szekrényeket, középre pedig az asztalt, vagy pedig centrálisán helyezték el, vagyis a két ágy egymás mellé, a szoba közepére került, végébe az asztal és a székek, s a fal mellé rendezték el a szekrényeket. Az előző megoldást jobbára akkor alkalmazták, amikor a szobát napközben is használták, míg az utóbbi megoldást akkor választották, amikor a helyiséget csak hálószobaként használták. Kisebb körzetekben, s a régebbi lakóházakban az idősebb és szegényebb embereknél korszakunk kezdetén egy korábbi állapotokra jellemző forma élt még. Itt a szobát napközben is használták, ezért a sarkos megoldást alkalmazták. A helyiség utcafronti sarkában, átellenben a kemence vagy kályha sarkával sarokpadot és asztalt állítottak, mögé sublótot vagy szekrényt tettek, míg a vele szemben levő falon kapott helyet két ágy. Ebben a megoldásban akár több generáció bútorai is egymás mellé kerülhettek. Korszakunk kezdetén még egyáltalán nem volt általános gyakorlat a tisztavagy vendégszoba intézménye. Mindössze a módosabb területeken vagy a módosabb háztartásokban engedhették meg a parasztok, hogy külön helyiséget tarthassanak fel e célra. Ebben az időben - ha több generáció is élt egy fedél alatt - általános volt, hogy mindenki egy szobában lakik. így van ez a sarkos és a párhuzamos elrendezés esetében egyaránt. Csak ott, ahol hálószobát rendezhettek be, s ahol több szoba volt, engedhette meg magának a fiatal pár, igaz hogy fűtetlen, de külön szobában aludjon. A helyiségek használatának megváltozását egyszerre két tényező is okozhatta. Egyrészt a konyhát a füsttelenítéssel lakhatóvá tették, mely helyiség a korábbi lakószoba számtalan funkcióját átvette, így pl. magát a táplálkozás helyét is. Másrészt a házban élő generációk és személyek száma is lecsökkent, ezáltal az egy főre jutó tér nagysága növekedett. Ott például, ahol a házaspár gyermekei elkerülnek a faluból, automatikusan az egyik szobából vendégszoba lesz. Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben a gyerekszoba intézménye még a módosabb parasztok körében is ismeretlen. Ha több generáció él együtt, de már a házaspárok külön szobába költöznek, a gyerekek vagy szüleikkel vagy nagyszüleikkel alszanak egy szobában. A mai értelemben vett konyhai bútorok, tehát a konyhakredenc, a hokedli, a konyhai asztal a konyhai tér füsttelenítésével együtt jelenik meg, s általánossá a második világháború utáni esztendőkben válik. A konyha nemcsak a táplálkozás helyét veszi át a lakószobától, hanem a mosakodásét és számtalan házimunkáét is, mint pl. vasalásét, varrásét. Az általunk tárgyalt időszak első felében még megfigyelhetjük az egy-egy háztartásban egymásra rétegződő korok bútorait, vagyis a szülők öröksége az aktív használat szintjén épül be a lakásba, igaz, hogy kevésbé kitüntetett helyeken és formákban, így az anyai örökség pl. a kamrába kerül. A bútorok jellegében és stílusában az első jelentős változást a 60-as évek má352