A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

csarat csak egy nagyobb (Páterhomok) és több apró foltban tarkítja szántókat hordozó homokdomb. Van egy kisebb szántó az utolsó magasabb bal parti részen, Kispatak mögött is. Pataktól lejjebb az általános kép szerint a bal parton, a part mentén vagy ártéri erdőket találunk vagy, ha ezt már kiirtották, akkor helyén, illetve egyes tavak medrében legelőket. Long és Petrahó esetében a parton is megjelennek a rétek, illetve az egész tokaji részt rétként tartották nyilván. A területet sűrűn behálózták az erek, holtágak és tavak. A bal parti helységek többségének Sára és Vámosújfalu kivételével (de az utóbbinak nincs is bodrogközi része) a jobb parton főleg szántói, szőlői voltak, s a bal partot és az ide beforduló kanyarok öblét használták rétnek, sőt, többször (Olaszliszka, Olaszi, Zsadány, Petrahó) erdőnek is. 10. csoport. A Tisza bal parti helységek közül a holtággá vált Tisza-medreken húzódó határok leszámításával csak négynek a határa nyúlik be a Bodrogközbe. E falvak bodrogközi határrészén szántók sehol sincsenek, a partokon sem, csak rétek, nádasok, legelők és tavak. Ennek oka lehet az, hogy a kenézlői „szoros" miatt kissé összeszűkült az ártér, s a víz könnyebben kilépett a parton át, illetve a szoros után a Tisza és a Bodrog vize egyesülve, és kölcsönösen visszaduzzasztva egymást a Bodrogzugot elárasztotta. Erre utal az is, hogy nagyvízkor az egész folyó mentén Tokajnál a legkisebb a víz sebessége.

33 Az itteni falvak bal parti része a szabolcsi homokhátakon már mind szántóként művelt, de az ártérben a bal parton is a folyót keskenyebb-szélesebb legelőöv kíséri, amelyet néhol erdő (pl. Tímár), illetve rét (Tímár, Vencsellő) vált fel. Következtetések és összefoglalás A fentiek alapján megállapítható, hogy a Bodrogközben a folyószabályozási munkálatok előtt a gazdálkodást és főleg annak térbeli eloszlását, a figyelembe vett természeti tényezők közül jelentősen csupán három (egymással részben összefüggő) tényező befolyásolta: 1. a különböző tengerszint feletti magasságú, és ebből következően különböző vízborítottságú területek eloszlása a Bodrogközben, illetve az adott település határán belül; 2. a település domborzati helyzete; 3. a földrajzi kistájhoz tartozás. Az első kettő alapján a gazdálkodás földrajzi eloszlását illetően három fajta települést különböztetünk meg: szigettelepülést, folyóparti települést és hegylábi települést, amely típusokon belüli felosztást a kistájhoz tartozás segítségével végezhetjük el. E három típus (az utolsó kivételével) megfelel Gönyey S. településföldrajzi felosztásának is, ami a folyópartiaknál magától értetődő, és a szigeteknél is logikus, mert a település is a száraz, biztos részen kell, hogy elhelyezkedjen. Mindhárom típusra jellemző a magasság szerinti gazdálkodási övezetesség, bizonyos különbségekkel. A szigettelepülésen a legmagasabb övezetet, a szántót a homokdombok hordozzák. A rétek a dombok oldalában, illetve a mocsári legelőből, vagy nádasból még kissé kiemelkedő, de gyakrabban vízzel borított hátakon vannak. A legelőként vagy rétként is használt lápok nem domborzati okokból, hanem az elhalt növényi részek felhalmozódása miatt szintén kiemelkednek a mocsárból. A folyóparti településéken a szántóöv a folyó partján található, amelyet keskenyebb vagy szélesebb ártéri legelő-, erdő- vagy rétöv választ el a folyótól. A folyótól távolabb levő részek általában alacsonyabb térszínek, itt vannak a rétek és legelők, de 33 Lászlóffy W., 1982. 90. 326