A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság térfoglalása és az izraelita nagypolgárság a dualizmus évtizedeiben

(a jövőt is szemmel tartotta tehát), s állandó ipari kölcsönökkel, illetve egyéb segítséggel támogatta a gyengébb izraelita iparosokat, biztosítva versenyben maradásukat.

5 1875-ben már ügyészt, orvost és szolgát is alkalmaznak a testületnél, s a szegedi iparos nagygyűlésre népes delegációt küldenek.

6 Ezzel a folyamattal párhuzamosan a kereskedelemben is változások kezdődtek. A már meggazdagodott görög kereskedők tőkéjüket egyre kevésbé forgatták (szőlőt telepítettek, földet vásároltak), s így a zsidók fokozatosan elfoglalhatták pozícióikat. Persze egyre nagyobb nyomás nehezedett a görögökre az izraelita szatócsok, házalók növekvő száma következtében, akik a környező nemesi birtokokról korábban jelentős tőkéket felhalmozva Miskolc felé áramlottak. Már az 1870-es években - egyelőre a kisiparban és a kiskereskedelemben jelentős a zsidóság előretörése. Ekkor alapozódnak jelentős vagyonok, s teremtődnek meg a feltételei annak, hogy a zsidók többsége kihasználhassa az elkövetkezendő nagy konjunktúra minden lehetőségét. Erre az időszakra esett a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara szervezése, melyben vezető szerepet játszottak a zsidó iparosok és kereskedők. 1868-ban ugyan Miskolcot alkerületi központként a kassai kamarakerülethez csatolták, az ezt követő tiltakozások után azonban az 1872 után alakult Általános Ipartársulat, s még inkább a már 1875 óta fennálló Miskolci Kereskedelmi Testület tagjai, (ez utóbbiban szinte kizárólagosan zsidók szerepeltek) nagy lendülettel fogtak hozzá az önállósulás megteremtéséhez.

7 Támogatta őket ebben a város vezetése is, és végül 1879-ben - ami jelzi Miskolc gazdasági fellendülésének elismerését - a kormány hozzájárult a kamara felállításához, melynek területe kezdetben Borsod, Gömör és Kishont megyékre terjedt ki, majd 1890-ben Hevest is hozzácsatolták.

8 A kamara beltagjai között akiket a Miskolcon lakó kereskedők és iparosok választottak, az iparosztályt csak az iparosok, a kereskedőosztályt csak a kereskedők

9 - kezdettől fogva a zsidóság volt nagy többségben, az elnökök is sorra közülük kerültek ki. Különösen a kereskedőosztályról mondható ez el, de az iparosztályban is sokáig nagyobbrészt a zsidó kis-, illetve kézműiparosok érdekei érvényesülhettek. (A miskolci kamara iparosztálya az 1880-as években javarészt kisiparosokból, állt.) S azért fontos ez a miskolci zsidóság szempontjából, mert a kamara - legalábbis az első évtizedekben - széles önkormányzattal rendelkező közjogi intézmény volt, nagy hatáskörrel. Joga volt és ezzel kívánt is élni - a helyi gazdaságfejlesztő tervek véleményezésére, ezek előkészítésében és megvalósításában való részvételre, a helyi kereskedelem-, adó- és vámpolitikába való beleszólásra, cégváltozásoknál a közreműködésre, az ipari közigazgatásba való bekapcsolódásra helyi és országos szinten, a kereskedelmi és ipari szakoktatás irányítására. Láthatjuk tehát, hogy a miskolci zsidóság - mely a gazdasági-testületi szervezkedésben, érdekképviseletei kialakításában jóval előrébb járt, és magasabb szintet ért el, mint a keresztény felekezetek - az 1870-es, '80-as évektől mind erőteljesebben kívánt részt venni a gazdasági élet minden területén. Amellett, hogy a zsi5 A Miskolci Egyesült Izraelita Ipartársulat... (Uo.) 6Uo. 7 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara Jegyzőkönyvei. (A továbbiakban KlJegy.) 1906., 1930. (Jubilumi emlékülések) (IX. 201. Kereskedelmi és Iparkamara iratai. Borsod-Abaúj-Zemplén-Megyei Levéltár.) 8Uo. 9 Az 1868. évi VI. te. határozza meg a kamarák funkcióit, szabályozza a belszervezeteiket, a kamarai választások rendjét, stb. Általános tájékoztatást ad a kamarákról: Sugár I.: A Kereskedelmi és Iparkamara. Miskolc, 1905. 296