A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

Forrásunk a népi műveltség részleteinek állapotát nem világítja meg, bár nyilvánvaló, hogy a 19. században megszaporodó források, nem utolsósorban az elmúlt évszázad kulturális arculatát bemutató néprajzi publikációk a kutatóban elég markáns képpé állnak össze a liptói szlovákság két évszázaddal korábbi műveltségéről. Fontos azonban még - erre forrásunk kitűnően megfelel -, a vármegye, illetve népessége kapcsolatrendszerére, táji-gazgasági-műveltségi kontaktusára kitérnünk. Liptó kapcsolatrendszerét, egyben gazdasági-műveltségi jellegét alapvetően befolyásolta, hogy nem közvetlenül érintkezett más jellegű, más adottságú tájakkal. A sík vidék felé csupán más megyék, főleg Zólyom - a Garam völgyén tovább - és Szepes közvetítésével tartott kapcsolatot, ugyanakkor maga is közvetítő szerepet játszott: főleg Árva, kisebb mértékben Trencsén, Túróc és - a közelesen felosztásra kerülő - Lengyelország felé. A fő közlekedő folyosó a Vág-völgy -, ami Kubinba éppen úgy elvezet, mint Zsolnára -, a Dunáig már csak sok gazdasági „áttétellel". A Vág-völgy gyűjti össze a vármegye javait, s adja tovább a fölösleget más tájak népe felé. Ugyanakkor ide érkeznek más vidékek javai, s az oldalvölgyeken térítődnek szét a megye lakosságához. A fentebb már taglalt gazdasági-piaci vonatkozásokon túl ez mindenekelőtt azt jelentette, hogy a liptói nép a 18. században már csak a szlováksággal, északi irányban - kisebb részben - a lengyelséggel volt állandó kontaktusban. (A korábbi évszázadokban ez a helyzet eredményezte a németség, a magyarság, más vonatkozásban a lengyelség asszimilációját is.) A 18. századi Liptó a hegyvidéki szlovákság egyik karakteres megyéje volt. Mint a bevezetőben jeleztük, elsődleges célunk azonban nem a szlovákság 18. századi életmódjának, népéletének bemutatása volt, hanem a Kárpát-medence egyik peremmegyéjének, rajta keresztül a centrum és a periféria kérdésének, illetve bizonyos részleteinek feltárása. IRODALOM Ábrái Károly 1863. A koritniczai fürdő. Fővárosi Lapok, 191-192. Balassa Iván 1985. Az aratómunkások Magyarországon. Budapest Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest Bél Mátyás 1984. Magyarország népeinek élete 1730 táján. (Válogatta és sajtó alá rendezte Wellmann Imre.) Budapest Bodó Sándor 1990. A magyar paraszti termelés igaerejének története. Debrecen Bulla Béla-Mendöl Tibor 1947. A Kárpát-medence földrajza. Budapest Bürke, Péter 1991. Népi kultúra a kora újkori Európában. Budapest Cambel, Sámuel (red.) 1987. Dejiny Slovenska II. Bratislava Cholnoky Jenő é. n. Hazánk és népünk egy ezredéven át. Budapest Caploviőbvá, Zdena 1968. Hrnőiarska vyroba na Hornej Orave v 17-20. storoci. Zbornik Oravského Múzea 1. 86-100. 288