A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

folyó történeti polémiák tisztázták, hogy a feudalizmus függési rendszere lényegesen különbözött egymástól Európa középső és keleti régiójában.

113 Talán kisebb figyelmet kapott az a tény, hogy Közép-Európában - az egyszerűség kedvéért maradjunk csak a 18. századi Magyarországnál - is többféle módon vetődik fel a centrum és a periféria kérdése magában a gazdaságban is. A Felföld és a többi peremterület periférikus helyzetét - közvetlenül és közvetve - befolyásolta a centrális területek, főleg a Magyar Alföld és a Dunántúl betagozódása az európai gazdaság szerkezetébe.

114 A centrum gazdasági reorganizációjának kezdetére lényegében kimerült a peremterületek erdőségének és bányászatának korábbi gazdagsága, ami ugyancsak összefüggött a birodalmi gazdaságpolitika, benne az egyes vidékek ökonómiai szerepének újragondolásával. Az erdővidékeken, a mezőgazdasági művelésre nem, vagy csak kevéssé alkalmas tájakon, legyen a földesúr kamara-, vagy magánbirtokos, lényegében árnyaltabban jelennek meg a robotszolgálat kötelezettségei, mint a földesurak mezőgazdálkodó nagybirtokain. A pénzért végzett kötelező szolgáltatás sajátos átmenet a robot és a bérmunka között, jóllehet, nem paraszt robotolót és nem bérmunkás napszámost „kapcsol össze" egymással. Az erdővidékeken, bányák, huták, hámorok körül dolgozó napszámosok, kisegítő munkások jelentős része a kötelező robotszolgálaton túl sem tud visszatérni saját birtokára, nagy részük nem tudja megoldani önfenntartását a családi üzemszervezetben: vagy az év egyik felében, vagy az egész esztendőben annál a földesúrnál - magán vagy kamarai birtokon - talál bérmunkát, amelynek egyébként robotszolgálattal is tartozik. Nem lehet persze jelen dolgozatunk feladata a formáció egészének megfogalmazása, de feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a peremterületek ezen népcsoportjai sokféle módon szerezték meg élelmiszereiket, igen korán rátértek a pénzgazdálkodásra, tradicionális műveltségük eltérő jegyeket mutat a centrális zónáétól, s bizonyosan sok tekintetben sajátos, eltérő lehetett mentalitásuk is a parasztokétól. A 18. századi gazdasági fejlődés fő mozgatói az erdős felföldi megyék többségében hasonlók voltak: a művelhető földterületet nem lehetett tovább növelni az irtásokkal sem, a relatív túlnépesedés a kézművesség fejlődésének kedvezett. A jobbágyok - a kis területű és alacsony terméshozamú gazdaságok mellett -, valamint a jelentős zsellérréteg különféle kézműves munkákat végeztek, s azok termékeinek eladásával, valamint alkalmi munkákkal jutottak a portiohoz szükséges pénzhez, s a családi üzemek reprodukciójának lehetőségéhez.

115 A földműves-bányásziparos rétegekből épülő tagolt társadalomnak természetesen a kultúrája is tagolt - mind az előzmények, mind az életmód következtében.

116 Nem gondoljuk természetesen, hogy ez csupán a Felföld újkori társadalmára és gazdaságára értendő: az alpi és keleti kárpáti zóna feltételei is sok tekintetben hasonlóak voltak ehhez. Azt sem állíthatjuk egyértelműen, hogy a magyar feudalizmus utolsó időszaka lenne más, mint a szomszédos népeké: részben, mert a közös államtesten belül az uralkodó osztály valójában nem különül el, részben pedig a Felföld elszlovákosodása - pl. Zólyomban vagy éppen Liptóban - erőteljes német hagyományokra épül, kifejezetten a bányászat, ipar és városi fejlődés terén.

117 Mégis szembetűnő, hogy a táji adottságok, pl. a növény földrajzi viszonyok határai nagy vonalakban egybeesnek a magyar-szlovák nyelvhatárral, s a régión belül - mind 113 Szűcs Jenő - Hanák Péter 1986. Különösen 15-22. 114 Legutóbb összegzőén: Hofer Tamás 1993. 15-36. Különösen 28-32. 115 Horváth i. m. 59-60.; Heckenast i. m. 1017-1022. 116 Vö. Bürke, Péter 1991. 39-84. 117 Makkal i. m. 1453-1454.; Szmrecsányi i. m. 37. 286