A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - D. MATUZ Edit: A kyjaticei kultúra földvára Bükkszentlászló-Nagysáncon

szetté egy É-D-i hossztengelyű, kisebb méretű (204x210 cm) „B" jelű ház. Mélysége 150-160 cm. Kijárata a D-i oldalon lehetett, mert egy 90-100 cm széles folyosó sziklába vágott nyomait figyelte meg Párducz Mihály. Szerkezeti elemek, cölöplyukak, tűzhelyek stb. nem kerültek elő, a házak anyagát rétegtani alapon elkülöníteni nem tudták. A kyjaticei kultúra telepeiről kevés házat ismerünk. A kultúra síkvidéki telepén, Sajószentpéteren, Kemenczei Tibor négyszögletes alaprajzú, földbe mélyített gödörház részletét és gödörrendszereket tárt fel.

41 Felsőtárkány-Várhegyen kétfajta háztípus különíthető el. Az 1., 2., 4. számú ház téglalap alakú, É-D-i tájolású, 300/320x580/600 cm méretű, paticsfalú, ágasfás, szelemengerendás szerkezetű ház lehetett. Építési idejük Ha B periódus. A 3. és az 5. számú háznál nem került elő szerkezeti elem, s bár csak részlegesen lettek feltárva, felépítésük egyszerűbb volt. Koruk a Ha B

2 periódus második fele lehetett.

42 A bükkszentlászlói „B" ház ezzel a háztípussal mutat rokonságot, alakja és a szerkezeti elemek hiánya miatt. Mátraszentimre-Ágasváron a leletanyag alapján a Ha B

3 időszakra datálható fapadlójú ház részletét tárta fel Sz. Kállay Ágota.

43 Radzovcéből kőalapozású házakat említ V. Furmánek.

44 A felsoroltak alapján nem beszélhetünk egységes házépítési szokásról a kyjaticei kultúra népességénél, a helyi körülményeknek, igényeknek megfelelően különböző típusú házakat építettek.

45 A sánc építésének története Párducz Mihály megfigyelései a következők: „Az erődnek tekinthető terület északi, délkeleti és rövid keleti szélét zárta le a sánc. Ez körülbelül az erődített telep kerületének 1/3-ad része. A többit az igen meredek esésű lejtők védenek. Az elég hosszú délnyugati oldalon a sánc és a meredek lejtő is hiányzott. Itt az előbbit egy kb. 10 m széles sáv helyettesíti, amelynek felszínén sok őskori cseréptöredéket találtunk. A feljárók, illetve kapuk helyét nem vizsgáltuk meg. Úgy látszik azonban, hogy három feljáró út vezetett be az erődített telep területére, valamennyi a telep északi, menedékes oldalán. Itt van a sánc legépebb és leghosszabb része. A telep felszínén nagyok a szintkülönbségek. A szélsőséges értékek 405-457 m tengerszint feletti magasságok között ingadoznak. A középső részen van a legnagyobb mélység, egy tölcsér formájú gödörben. A D-i része ma teraszos elrendezésű. Lehet, hogy ennek őskori előzménye van." „Az erődített település keleti végében elég épen maradt sánc egy rongált szakaszán a töltést átvágtuk. A felső, mintegy 30 cm vastag, fekete réteg bőven tartalmazott kora vaskori cserepeket. 30 cm alatt a föld sárga színű, agyagos. Mindkét réteg legnagyobb része azonban különböző méretű (ökölnyi nagyságú és annál kisebb) kő, amely az említett földdel együtt volt a töltésbe hordva. A sárgás agyagos, kővel kevert földben cserép már csak elvétve, egész ritkán mutatkozott. A kövek között vannak nagyméretűek is, de a legnagyobb részük a már említett ökölnyi, vagy annál kisebb méretű. A sáncnak kb. 2/3-ad része volt itt meg (a többit korábban elhordták). A megmaradt és átvágott töltésrész alapjának szélessége kb. 66,1 m, magassága 175-185 cm mai állapotában. Érdekes volt az átvágás árkának 41 Kemenczei T. 1984. 40., 134., Abb. 15. 42 Kemenczei T. 1984. Abb. 14.; D. Matuz E. 1992. 26-27., 6-15. kép. 43 D. Matuz E.Sz. Kállay Á., 1993-1994. Mátraszentirnre-Ágasvár, 44^7., 60-61. 44 Furmánek, V. 1990. 91., Abb 9. 45 A késő bronzkori, kora vaskori háztípusokkal és rekonstrukciós lehetőségeikkel egy későbbi cikkünkben foglalkozunk részletesebben. 27