A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

feleslegének értékesítése, s ennek is köszönhető, hogy a vásárhelyek az átmenő forgalom csomópontjaiban gyűjtötték össze a forgalmat. Ehhez képest a belső forgalom elhanyagolható volt, s annak zöme a hetipiacokon bonyolódhatott le. Másutt részletesen foglalkozunk még a kérdéssel, de itt kell utalnunk arra, hogy a piac- és vásárhelyek az alkalmi bérmunka vállalásának helyszínei is voltak, s az úrbéri bevallások hangsúlyozva utalnak arra, hogy a piachelyeken a lakosok pénzt is kereshetnek: gyalog, illetve kétkezi vagy pedig fogatos munkával, szekerezéssel is. Pénzkereseti lehetőségek a) Háziipar: az önellátás és a csere határán Az eddigiek jelzik, hogy a liptóiak számára a mezőgazdálkodás csupán a megélhetés egyik forrása volt, s - mint az erdővidékeken általában - a kézműves tevékenység sokféle, különböző fokon szervezett formájával egészítették ki jövedelmüket. A jövedelem kifejezés itt nem tévedés, hiszen a kézművesség itt túlmutat a jobbágy-paraszti üzem relatív önellátásának keretein, s a megtermelt javak, a bérmunka, a korai pénzgazdálkodás irányába mutatnak. A kézműves tevékenységek bemutatásának sorrendje csupán a feldolgozás lehetőségeit követi, s nem jelent sem fejlődési sorrendet, sem fontossági rangsort. Bemutatása azt a kiterjedését érzékelteti csupán e munkáknak és munkavállalási lehetőségeknek, melyen belül a liptói települések népessége - lehetőségeinek megfelelően - „választhatott", melyek révén gazdasági célkitűzéseit az egyszerű reprodukciótól a lehetséges fejlődésig megvalósíthatta. Ennek súlypontjait értelemszerűen forrásunk lehetőségei jelölik ki feldolgozásunkban. 19. századi források valóságos specializálódott falvakról tudósítanak, melyek egy-egy háziiparból élnek. Ezek meglétéről forrásunk nem szól.

73 a) 1. Szövő-fonó háziipar A Felföld északi megyéiben igen jelentős háziipar alakult ki a rostnövények feldolgozására, s ez a térség a textil gyáripar 19. századi fellendüléséig termékeivel befolyásolta a sík vidékek textilkultúráját és viseleteinek alakulását is.

74 Liptó vármegye - az úrbéri bevallások szerint - a len és a kender termesztésének vegyes területe volt.

75 Bél Mátyás a 18. század 30-as éveiben feljegyezte, hogy a liptóiak - Turóc és Szepes megyékhez hasonlóan - nagy szorgalmat és hozzáértést tanúsítanak ebben a munkában, s valószínű, hogy a szövés-fonás a férfiaktól sem volt idegen munka.

76 Megjelent a rostfeldolgozás a földesúri szolgáltatások között is. Magyarfalva asszonyai robotban 2 darab lenfonalat fontak meg, s vásznat fehérítettek, Tepla 4-6 darab fonal fonásával, szövésével és fehérítésével tartozott urának. Vichodna jobbágyai évente 60 font kenderszöszt voltak kötelesek megfonni, Patak bevallása pedig 73 Vö. Fényes i. m. (1847) II. 155.; Majláth i. m. 394. 74 Mérei Gyula 1980. I. 382.; A vászonfeldolgozás és -kereskedelem szlovák irodalmához: Polonec, Andrej 1955. 50-58. 75 A 19. század elején Liptóban több len, kevesebb kender termett. Vö. Magda i. m. 214.; A 19-20. században már jól elválik egymástól a domináns lentermesztés és a vegyes kender/len termesztési területe. EAS. 27. 23. térképlap. 76 Bél i. m. 207.; Pechány i. m. 417. 276