A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

öt település bevallása tartalmazza, hogy lakói jószággal, elsősorban szarvasmarhával kereskednek, kupeckednek (Pothurnya, Sóssó, Szentpéter, Vidaföld, Gombás). (Az utóbbi bevallása említi: bőven van legelő és kaszálórét is, így jószágot nevelnek és eladnak.) Ez vélhetően azt is jelzi, hogy a juhkereskedelem a földesurak és az önálló társadalmi réteggé szerveződő pásztortársadalom kezén lehetett. Meglehetősen szórványos adataink alapján úgy véljük, hogy Liptó állattartásának haszna nagyobb részt az önellátást szolgálta, más része a mezővárosok, ipartelepek, bányák piacain cserélt gazdát, s a 18. században még ezekhez képest kisebb jelentőségű lehetett a haszon - főleg tejhaszon - megyén kívüli exportja. Az utóbbiakhoz nem feltétlenül az állattartás technikai-technológiai fejlődése kellett, sokkal inkább az árucsere, a kereskedelmi forgalom fellendülése a 19. század első felének lassan meginduló polgári fejlődésével. c) Gyűjtögetés, zsákmányolás Történeti-néprajzi feldolgozásunkban inkább a forrásunk adta viszonylagos „teljességre törekvés" okán foglalkozunk röviden a természeti javak gyűjtögetésével, zsákmányolásával, s nem azért, mert - az előzőekhez viszonyítva - ezt a gazdálkodás jelentős részének vélnénk. A halászat Németlipcse mezőváros polgárainak szabad volt, Vrbice lakói pedig a földesúr engedélyével halászhatták a Vág vizét. Madácsan népe - hasonlóan földesúri engedéllyel - halat és csíkot foghatott, ugyanakkor Tepla más falvakbeli jobbágyokkal évente egy munkást adott a földesúri halastó tisztítására. Rózsahegy lakói szabadon vadászhattak, madarászhattak, s a Revuca vizében (csak ott) halászhattak. Bél Mátyás külön is megemlékezik Liptó hegyeinek gazdag gyógynövényeiről, gyógyító füveiről.

60 Az úrbéri bevallások nem tesznek említést a vándorló olejkárokról, bár azok - ha nem is voltak olyan híresek, mint a turóciak -, Liptóban is laktak.

61 Hasonlóan nincs említés a gyógyvizekről, füvekről, amelyek a 19. században már nagy hírnévre tettek szert az országismertető munkákban és a sajtóban egyaránt.

62 Vásárok és piacok a gazdaság térszerkezetében Liptó vármegye falvainak úrbéri bevallásaiban a vásárhelyekkel, vásárlátogatásokkal kapcsolatos adatok azonnal felhívják a figyelmet a vármegye szegényes belső kereskedelmére, a javak cseréjének relatív egysíkúságára. Bár a Vág-völgy és az érintkező hegyvidék életmódja jelentős különbségeket mutat, a folyóvölgy településhálózata lényegesen sűrűbb, ott helyezkednek el a gazdaság súlypontjai, egészében szembetűnő, hogy Liptó területe közvetlenül nem érintkezik erősen eltérő adottságú, alapvetően mezőgazdasági térszínekkel. Nem csupán a látogatott vásárok, illetve vásárhelyek száma csekély, de a belső forgalom is elsősorban a városias települések, főleg bányász-iparos népének élelmiszerellátását szolgálja, tehát hetipiaci funkciókat elégít ki. A megyén belüli vásárhelyek szekunder jellegű gazdasági csomópontok, forgalmi alközpontok, Liptó vármegyén belül valójában nem fejlődött ki gazdasági, 60 Bél i. m. 277. 61 Gunda Béla 1989. 206. 62 Ábrái Károly 1863. 191-192. A számos gyógyvíz közül Fényes Nagyselmenc forrását, savanyú vizét emeli ki, ami „kecske- vagy szamártéjjel vegyítve igen hasznos a podagrában, tagok szakgatásában; a vért és nedveket tisztítja". Fényes Elek 1851. IV. 22. 271