A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

élhetését. A legkifejezőbb itt a régebbi leírásokat idézni, amelyek egyértelműen kifejezik a liptói nép gazdasági kondícióját, lehetőségeit, a természeti adottságok kihívására adott válaszait is. Magda Pál 1819-ben így fogalmaz: „A Liptóiak, valamint kemény természetű, úgy munkásemberek is, szántóvetők, bányászok, hajósok, kereskedők, akik deszkát, sendelyt és más épületre való fákat a Vágón le a Dunára szállítanak, s e mellett sokan meg is gazdagodnak. És így természet szükségszerűsége mellett is nagy szükség és fogyatkozás nélkül elélhetnek..."

32 Fényes Elek leírása már a gazdasági kapcsolatok és a táji munkamegosztás fontos összefüggéseire is utal: „Azon körülmény, hogy Liptó élelmi s agrárneműi dolgokban szükséget szenved, ellenben fában, ércekben nagy bősége van: igen elevenné teszi a kereskedést. A gabona minden nemei, dohány, borok, úgy a manufacturai és colonialis portékák Besztercebányából hozatnak be a megye kebelébe, a Rosenbergre vivő nagy országúton, melly említett város egyszersmind legnevezetesebb kereskedő helye a megyének, s itt tartatik a legnépesebb gabonavár, mellyet kivált árvaiak csapatosan megkeresnek. Lovat, marhát, sót a lengyelektől vesznek. Sertést részint Besztercebányáról hajtanak, részint pedig maguk a liptóiak vásárolják össze Ung-, Bereg és Borsodvármegyékben."

33 Az úrbéri bevallások falvanként rögzítik és tükrözik azt a sokféle viszonyt, kapcsolatot, amelyekben a fenti vonások egy-egy közösség számára megnyilatkoztak: az adott település és természeti környezete, tágabb táji kapcsolatrendszere, nem utolsó sorban - a törvényi szabályozást alapvetően kikényszerítő - földesúr-jobbágyi viszony formája, mibenléte. Hangsúlyoznunk kell, hogy az investigatio időszaka csupán egy időmetszete Liptó vármegye gazdaság- és társadalomtörténetének, egy fejlődési folyamat egyetlen állomása, még akkor is, ha - hasonlóan más periférikus területekhez - ez a fejlődés nem igazán intenzív, nem túlzottan gyors. Éppen ezért a hangsúlyokat az életmód, a gazdálkodás azon területeire igyekszünk helyezni feldolgozásunk során, amelyekben a változások, illetve az éppen lezajló változás valamelyest kitapintható. Adataink interpretálása tehát nem eredményezhet „állóképet", hanem a társadalmi fejlődés folyamatának mozzanatait kívánjuk megragadni. Forrásunk persze önmagában is megszabja, hogy mely területek megrajzolása lehetséges, így az előzőek elsősorban háttérként szolgálnak az egyes részletek közelítéséhez. Hangsúlyosan a jobbágyok pénzkereseti lehetőségeit, a feudális szolgáltatásokkal is összefüggő jövedelemszerzési forrásait igyekszünk a továbbiakban bemutatni, amelyek egyszerre tükrözik a táji és szociális környezethez való alkalmazkodást, hordozzák ugyanakkor az azoktól való - viszonylagos - függetlenedés lehetőségeit is. E sajátos viszonyrendszer fejlődésében volt igazán meghatározó jelentősége az úrbérrendezésnek, a földesúr-jobbágy viszony kodifikálásának, egyszersmind a jobbágyi munkaerő egy része felszabadításának a gazdasági reprodukció és fejlődés számára. Még akkor is így van ez, ha maga az úrbérrendezés olykor már „hagyományos" viszonyokat és formációkat rögzített csupán a törvényi keretek között. 32 Magda i. m. 215. 33 Fényes Elek 1847. II. 155-156. 263