A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - HOFFMANN Tamás: A szántóföld művelése Európában

A SZÁNTÓFÖLD MŰVELÉSE EURÓPÁBAN HOFFMANN TAMÁS Eurázsiában és Afrikának a közel-keleti gazdálkodástól átalakított övezetében ekével szántanak. Az eke energiaátviteli szerkezet, amelynek segítségével állatokra (főleg szarvasmarhákra) hárították az emberi munka jelentős részét. Talán a nők státusváltozása, s a nemek közötti munkamegosztásnak legnagyobb arányú átalakulása ezzel a találmánnyal függ össze. Mindenesetre az igába fogott barom sokszorta nagyobb teljesítményre képes - mint az ember, és ez további figyelemre méltó következményeket von maga után. A szántóföldi művelés révén kiterjesztették a gazdálkodás határait, nagyobb földterületeken több élelem termett és jótékonyan hatott a népszaporodásra, valójában az eltartóképességre, másrészt az állattenyésztést összekapcsolták a növénytermesztéssel, marhákkal ekét, illetve kétkerekű kordét, idővel szekeret vontattak. Ezzel a szárazföldi teherszállítás történetében új fejezetet nyitottak, hiszen valamennyi parasztgazda potenciális fuvarossá lépett elő. Az ekés gazdálkodás határai lényegében egybeesnek az archaikus civilizációkkal Eurázsiában és Afrikában. Európában a szántóföldek mindenütt megtalálhatók, ahol földet lehet művelni. Kontinensünkön már több mint négy évezrede szántanak, de a szántóterület szélső határait csak a középkorban vonták meg - legutoljára keleten és északon. Az eke azonban nem európai találmány, a legrégibb európai típusok a KözelKeleten használatos szerszámokra emlékeztetnek. Számos alakváltozatot kísérleteztek ki, Európa szántóvetői helyi típusokat fabrikáltak. Karóeke, talpas eke A technikai változások okait illetően találgatásokkal kell beérnünk. Ezek szerint kétféle konstrukciós elv szerint készítettek ekét. A közelmúltban még használatban volt példányokból és a megközelítőleg egykorú ábrázolásokból arra lehet következtetni, hogy egy hegyes végével a talajt hasító ágba hosszabb ágat csapoltak és ennek segítségével vontatták a karót (az ásót). Meglehet, ez is azt bizonyítja, hogy a legrégibb talajművelési mód eszköze az ásóbot lehetett. A kapa új találmány, talán az ekével egyidős, vagy néhol (elsősorban Afrikában) annál is fiatalabb. Arra is van példa, hogy egy erős ág révén kettéváló fatörzsből faragtak ekét. Ekkor az ágat használták - gerendelyként - az eke vontatására. Ebben az esetben a kihegyezett végű fatörzset - mintegy a talaj felszínével párhuzamosan - vontatták, az eke hegye túrta a talajt, talpa pedig a feltúrt földet kétoldalra tolta. Mivel ezt az ekét a szántó-vetőnek kézben is meg kellett tartania, a talpba - szarvként - fogantyút csapoltak. A karóeke és a talpas eke a két alapváltozat. Mindkettő az i. e. 3. évezredben jelenik meg Európában. Talpas ekével szántottak Szíriában. Ám egyelőre nincsenek 207