A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BYONG-MO KIM: Megalitikus kultúrák Koreában (magyar és angol nyelven)

2. ábra. Dolmen Che-kiang-ban (Kína) gari terület, a Liao-ning-félsziget és Ho-pei tartományban a T'ang-shan terület ÉKÁzsia kőkamrás zónájába tartozik. Tibetben Cheng, Te-kun tárt fel kőkamrákat a Min-folyó felső folyása mentén, azon a vidéken, melyről fentebb a menhirekkel kapcsolatban már szó volt. Úgy tűnik, hogy Japánban a kőkamrák a Dzsómo-kultúra legkésőbbi fázisában jelennek meg s lényegében a dolmenek föld alatti részét alkotják. Az eddig ismert kőkamrás lelőhelyek Japán nyugati részére koncentrálódnak (Kjusu, Csugoku, Sikoku). Ami a kőkamrák ék-ázsiai elterjedését illeti, úgy tűnhet, hogy a koreai kőkamrás sírok kultúrájának Dél-Szibéria korai fémkori kultúrái felé van kapcsolata - bár az utóbbi évtizedekben azért fogadták el általánosan ezt a nézetet, mert az ellenkezőjére nem volt bizonyíték. Azonban újabb kutatások, melyeket Sung, Wen-hun professzor úr végzett Pei-nan-ban, Tajvan keleti részén, döntő fontosságúak, mivel az itt általa feltárt őskori kőkamrák mintegy hidat képeznek a koreai kőkamrák és a már régóta ismert jávai, szumátrai

3 és indiai megfelelőik között. Ráadásul Ázsiaszerte azokon a vidékeken, ahol kőkamrák vannak, rendszerint dolmenek is találhatók. Ezért tehát úgy tűnik, hogy Ázsiában a kőkamrák nemcsak dél-szibériai eredetre vezethetők vissza, de létesítésüknek volt egy erős, délkelet-ázsiai hagyománya is. Ebből a rövid áttekintésből is világos, hogy Ázsiában a bronzkor óta vannak kőkamrák s úgy tűnik, hogy elterjedési területük - Dél-Szibéria, Mongólia, Mandzsúria, Korea, Dél-Tajvan, Jáva, Szumátra, India és Tibet - mintegy körülveszi a kínai szubkontinenst. 3 Van der Hoop, 1932. Megalithic remains in South Sumatra, Zutphen (angol), Kim B. 1980. Megalithic culture in Jawa JKAS 8 (koreai, angol kivonattal) 141