A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - TOLCSVAI NAGY Gábor: Történeti és etnikai kapcsolatok a magyar nyelv iráni, török és mongol jövevényszavainak tükrében (magyar és angol nyelven)

Meg kell még említeni az őstörök szókezdő j- esetét. A mai megfelelés a következő: • csuvas s-, sőstörök 7 ^ \ köztörök jpéldául: magyar szél csuvas sil ujgur jal szűcs savai kazáni jöjIde tartozik még a magyar szérű, szőlő, esetleg a sarló. Vannak más csuvasos jövevényszavaink is, melyekben a szókezdő j- a magyarban zéró fokon jelenik meg: magyar ír csuvas sir oszmánli stb. jaz (a rotacizmus jelenléte egyértelmű). A köztörök szókezdő y'-nek azonban leggyakoribb magyar megfelelője a gy-. E szavak jó része szintén csuvasos jellegű: magyar gyűrű csuvas sard oszmánli jüzük gyom sum jor\ Ilyen megfelelés van még a következő szavakban: gyaláz, gyapjú, gyárt, gyász, gyáva, gyékény, gyenge, gyeplő, gyertya, gyertyán, gyomor, gyopár, gyöngy, gyűl, gyümölcs, gyűszű stb. A honfoglalás előtti 1000-1500 év során mintegy 250-300 török eredetű szó lett magyarrá. Valószínűleg több volt, ám egy részük az államalapítás után nyom nélkül kihalt a magyar nyelvből. Milyen népcsoporthoz lehet kötni e nagyszámú, időben és térben különböző eredetű szót. Ez a legnehezebb kérdés, jóllehet, minden feldolgozás megegyezik abban, hogy a magyar nyelv legintenzívebb török kapcsolatainak ideje a Kr. u. első évezred második fele, különösen a 600-800 közötti időszak, mely máig is az egyik leghomályosabb szakasza őstörténetünknek, tehát a különböző török nyelvekből való átvételek keltezése is bizonytalan (Fodor 1975: 164-5, Benkő 1984, Szűcs 1992). (Ligeti Lajos megjegyzi, hogy a Kr. e. 500 előtti időszakban nem tudjuk, milyen volt a török nyelv s annak nyelvjárásai; Ligeti 1986: 137.) Ami bizonyosnak látszik, az a következő. A magyarság kapcsolatban állott egyrészt a volgai bolgár-török népcsoporttal, melynek régészeti adatolása ma már meglehetősen pontosnak mondható, például a szaltovói kultúra régészeti bizonyítékai alapján (Fodor 1977: 108). A másik igazolható kapcsolat arra az időszakra vonatkozik, melynek során a magyarság a kazár kaganátus félig alávetett, félig szövetséges részeként bizonyíthatóan intézményes kapcsolatba került a törökséggel. Ennek nyelvi hatását nemcsak Bíborbanszületett Konstantin híres feljegyzései közvetítik, hanem a honfoglaló magyarság társadalmi berendezkedése, valamint a méltóságnevek, illetve a törzsnevek túlnyomó részének török eredete. Végül a nyelvi keveredés, a bilingvizmus legnyilvánvalóbb esete a három kabar törzs csatlakozása a hét magyar törzshöz. E ponton csak annyit lehet megemlíteni, hogy az újabb kutatások szerint mind a volgai bolgár-török, mind a délebbi kazár nyelv csuvasos jellegű volt. Ligeti Lajos ilyen értelembem helyesbíti Gombocz korábbi nézeteit (vö. Gombocz 1912). Mint ahogy az egész kérdéskomplexumban, itt is további kutatásokra van szükség. Végül meg kell jegyezni, hogy a török nyelvi hatás a XIV. századig még folyamatosnak tekinthető, a Magyarországra betelepülő kun, besenyő és káliz törzsek által. Az iráni és török jövevényszavak művelődéstörténeti feldolgozásai mind hangsúlyozzák, hogy e két nyelv hatása a magyarra kiterjedt az akkori élet legtöbb területére, így az iráni szavak tárgyi szempontból a következőképpen csoportosíthatók. 129