A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - TOLCSVAI NAGY Gábor: Történeti és etnikai kapcsolatok a magyar nyelv iráni, török és mongol jövevényszavainak tükrében (magyar és angol nyelven)

TÖRTÉNETI ÉS ETNIKAI KAPCSOLATOK A MAGYAR NYELV IRÁNI, TÖRÖK ÉS MONGOL JÖVEVÉNYSZAVAINAK TÜKRÉBEN TOLCSVAI NAGY GÁBOR „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" így kezdi Thomas Mann nagy hírű regényét, a József és testvéreit, midőn a múltról, az ember történetéről kezd beszélni. Mi sem teszünk egyebet, kutatásainkban sem, s itt, ezen a konferencián sem: mérőónunkat újra és újra leeresztjük, egyre mélyebbre, s a múlt mindig szökni próbál előlünk. A régész és történész kutatók által az előzőekben érintett témák után most vessünk egy rövid pillantást a magyar nyelv múltjára, méghozzá a jövevényszavak területére. A szükségképpen rövid összefoglalásban tehát az uráli és finnugor őshaza még nem adatolható kora és a honfoglalás közötti szakasz iráni, mongol és török jövevényszavairól lesz szó, azaz e hosszú, szakaszokra bontható kor minden lényeges külső nyelvi hatásáról, mely a magyart érte, kivéve a szlávot. A kérdést a konferencia címe teszi föl: vajon kijelölhető-e a nyelvészeti kapcsolat a sztyeppe két végpontja között a honfoglalást megelőző évezredekben? A jövevényszavak vizsgálata - mint ismeretes - fogódzót ad a magyar nyelv történetének, a magyar szókészletnek, a magyar hangtörténetnek a kutatásához éppúgy, mint a finnugorság, az ősmagyarság történeti, régészeti kutatásához. Módszertanát az összehasonlító nyelvtudomány a szabályos hangmegfelelések törvényeivel dolgozta ki a múlt században, a magyar nyelvtudomány pedig az elmúlt százötven évben azt a maga területén hasznosította és továbbfejlesztette. A minket itt és most érdeklő jövevényszavak két nagy magyar nyelvtörténeti korszakot fognak át (vö. Hajdú 1962: 42-4, Hajdú 1966: 10-4). 1. Az előmagyar kor: - az uráli egység korszaka, Kr. e. 4000-ig - a finnugor egység korszaka, Kr. e. kb. 2000-ig - az ugor egység korszaka, Kr. u. kb. 1000 utánig (a szétválás időpontja vitatott kérdés) 2. Az ősmagyar kor (a magyarság, a magyar nyelv önálló életének első, nyelvemléktelen korszaka) - Urai-vidéki őshaza (kb. Kr. e. 500-Kr. u. 500-ig) - a vándorlások korszaka. Lássuk először a nyelvtörténeti adatokat, azoknak is a legrégibb rétegét, majd ebből vonjunk le történeti és művelődéstörténeti következtetéseket. Az újabb kutatások a családfa-elméletben kikövetkeztetett ősnyelv alakjai mögé kívánnak hatolni időben, ám ezt - úgy tűnik - már ezzel az időben visszafelé konvergáló elképzeléssel nem lehetséges végigvinni, éppen a népességkoncentráció szükséges mértékének lehetetlensége miatt. Ennek figyelembevételével az areális 125