A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - D. MATUZ Edit: A kyjaticei kultúra földvára Bükkszentlászló-Nagysáncon

zon Leszih Andor 1930-as Kissánci leletmentésének helyszínrajzát láthatjuk. Ez megtalálható a miskolci Herman Ottó Múzeum Adattárában is, Hellebrandt Magdolna leközölte a bükkszentlászlói kelta leleteket feldolgozó cikkében.

8 Az ötödik lapon egy pápaszemes fibula, egy hárfafibula, három tokos balta, egy belső oldalán füllel ellátott faléra és egy karperec (?) rajza van. Ez a rajz az 1923-ban ajándékozás útján a miskolci múzeumba került bronzlelet egy részét jelöli. A kincslelet egy pápaszemes fibulát, egy falerát, két nyakperecet és két tokos baltát tartalmaz.

9 A II. számú bükkszentlászlói lelet (négy hárfafibula, két nyakperec, két kartekercs, négy karperec) is ajándékként került a múzeumba. Egy sodrott nyakperec a miskolci, két nyakperec és hárfafibula pedig a Nemzeti Múzeum anyagát gazdagította. A fémleleteket Kemenczei Tibor dolgozta fel.

10 Leszih Andor ásatásainak kelta leletanyagát Hunyady Ilona és K. Végh Katalin,

11 a késő bronzkori anyagot pedig Kemenczei Tibor közölte.

12 Szórványként egy szkíta nyílhegyet ismerünk Bükkszentlászlc—Nagysáncról.

13 Párducz Mihály 1953-ban, Bognárné Kutzián Ida szóbeli közlése nyomán így vélekedett a lelőhelyről: „Diósgyőr közelében lévő Óhuta-Nagysáncon őskori erődítés van, erős vaskohászatra utaló szórvány leletekkel. Feltárás nélkül kelta oppidumot sejtenek benne, de valószínűnek látszik, hogy ennél korábban már a Hallstatt-kor idején megvolt az erőd, talán már akkor számolhatunk kezdődő vaskohászattal."

14 1958. július 2-25. között Párducz Mihály ásatást folytatott a területen.

15 A leletanyag kelta kori részét B. Hellebrandt Magdolna dolgozta fel.

16 A késő bronzkori kora vaskori leletanyag közlésének jogáért köszönetet mondok Párducz Mihály özvegyének és az MTA Régészeti Intézetének. 1976-ban Sándorfi György és Nováki Gyula felmérte a földvárat. (3. kép) 1979-ben B. Hellebrandt Magdolna, 1986-ban Csontos Miklós végzett terepbejárást a területen, szórvány kerámiatöredékekkel gazdagítva a leletanyagot.

17 8 B. Hellebrandt M. 1992. 36. II. ábra, HOM Rég. Ad. Ltsz.: 899/1973. 9 Kemenczei T., 1966. 53., X. t. 1^1., 6., 7. Uő 1984. 146. Taf. CXXIII. a. 1-6. 10 Kemenczei T., 1966. 53-54. X. t. 5., XI. t. 1-12.; Kemenczei T., 1984. 146. Taf. CXXIII. b. 1-12., Abb. 19. Taf. CXXIII. c. 1-4. 11 Hunyady L, 1957. 177-178., XXXVII. t. 13.; K. Végh K, 1969. 71., 82., 83. I. t. 7-17., II. t. 1-27., III. t. 12 Kemenczei T., 1970. 23., VI. t. 13 Kemenczei T., 1968. 22., XII. t. 6.; Párducz M., 1973. 59. 1. térkép. 14 Párducz M., 1953. 44-45. 15 Párducz M., 1959. 202. Uő 1970. 99-100.; MNM Ad. Ltsz.: 534. B. IX., 597. B. MTA Régészeti Intézet Ad. 1/1974., helyszín- és tárgyfotók, rajzok, fénymásolatok, felmérés stb. Az özvegy Párducz Mihályné által a rendelkezésemre bocsátott rajzok, fotók, feljegyzések feldolgozás után a miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárába kerülnek. A leletanyag a miskolci Herman Ottó Múzeumban található, ltsz.: 83.50.1.-83.50.979. Az illusztrációs anyagot a Párducz-hagyaték felhasználásával a szerző és Bánsághi T. (rajzok), valamint Kádas T. (fotók) készítette. A kézirat lezárva 1993. jan. 1. Megköszönöm dr. Kemenczei Tibornak hasznos tanácsait, lektori munkáját. 16 B. Hellebrandt M., 1992. 33-74. 17 B. Hellebrandt M. terepbejárása 1979. febr. 26., ltsz.: 83.51.1.-29.; Csontos M. féle szórványok ltsz.: 87.16.1.-23., B. Hellebrandt M.-Lovász E., 1986-87. 273. 11